Majjhima Nikaya 118. (XII,8)
Ānāpānasati Sutta
...A légzés tudatosítása, szerzetesek, ha valaki azt műveli és rendszeresen gyakorolja, hatalmas gyümölcsöt hoz és hatalmas előnyökkel jár. A légzés tudatosítása, ha valaki azt műveli és rendszeresen gyakorolja, tökélyre fejleszti az Éberség Négy Alapzatát; az Éberség Négy Alapzata, ha valaki azt műveli és rendszeresen gyakorolja, tökélyre fejleszti a hét meg világosodási tényezőt; a hét megvilágosodási tényező, ha valaki azt műveli és rendszeresen gyakorolja, tökélyre viszi a bölcsességet és a megszabadulást.
És hogyan műveljük és gyakoroljuk rendszeresen a légzés tudatosítását ahhoz, hogy az hatalmas gyümölcsöt hozzon és hatalmas előnyökkel járjon?
Nos, szerzetesek, kimenvén az erdőbe leül a szerzetes egy tiszta helyre, vagy egy fa alá, keresztbe tett lábakkal, testét egyenesen tartva, figyelő éberséggel. Egyszerűen csak éberen lélekzik be és éberen lélekzik ki.
1. Hosszan belélegezvén tudja: 'Hosszan belélekzem'; hosszan kilélegezvén tudja: 'Hosszan kilélekzem';
2. röviden belélegezvén tudja: 'Röviden belélekzem'; röviden kilélegezvén tudja: 'Röviden kilélekzem'.
3. 'A teljes [légzés-] test tudatában lélekzem be' – így gyakorolja magát. 'A teljes [légzés-] test tudatában lélekzem ki' – így gyakorolja magát.
4. 'A [légzés] testi működését elnyugtatva lélekzem be' – így gyakorolja magát; 'A [légzés] testi működését elnyugtatva 1élekzem ki' – így gyakorolja magát.
5. 'Elragadtatást
tapasztalva lélekzem be (lélekzem ki)' – így
gyakorolja magát.
6. 'Üdvözült boldogságot tapasztalva lélekzem be (lélekzem ki)' – így gyakorolja magát.
7. 'A lelki-szellemi képzőerőket 2 tapasztalva lélekzem be (lélekzem ki)’ – így gyakorolja magát.
8. 'A lelki-szellemi képzőerőket elnyugtatva lélekzem be (lélekzem ki)' – így gyakorolja magát.
9.'A tudatot tapasztalva 1élekzem be (lélekzem ki)’ – így gyakorolja magát.
10. 'A tudatot örömmel eltöltve lélekzem be (lélekzem ki)' – így gyakorolja magát.
11. 'A tudatot összpontosítva lélekzem be (lélekzem ki)' – így gyakorolja magát.
12. 'A tudatot felszabadítva lélekzem be (lélekzem ki)' – így gyakorolja magát.
13. 'A mulandóságot szemlélve lélekzem be (lélekzem ki)' - így gyakorolja magát.
14. 'Szenvedélymentesen szemlélődve lélekzem be (lélekzem ki)' – így gyakorolja magát.
15.'A megszűnést szemlélve lélekzem be (lélekzem ki)’ – így gyakorolja magát.
16. 'Az elhagyást szemlélve lélekzem be (lélekzem ki)' – így gyakorolja magát 3
Így kell a légzés tudatosítását művelni és rendszeresen gyakorolni, szerzetesek, ahhoz, hogy az hatalmas gyümölcsöt hozzon és hatalmas előnyökkel járjon.
És hogyan műveljük és gyakoroljuk rendszeresen a légzés tudatosítását ahhoz, hogy az tökélyre vigye az Eberség Négy Alapzatát?
I. Valahányszor a szerzetes éber tudatossággal lélekzik be, vagy lélekzik ki, hosszan, illetve röviden; avagy amikor a [légzés] testi működését tapasztalva, illetve e működést elnyugtatva gyakorol – minden ilyen alkalommal, szerzetesek, a testet tudatosítva szemléli a testet, átlelkesülten, tiszta tudatossággal és éberen, túljutván a világi dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson. A kilégzés és a belégzés ugyanis, én mondom néktek, szerzetesek, egyike a testi folyamatoknak.
II. Valahányszor a szerzetes elragadtatást tapasztalva, vagy üdvözült boldogságot tapasztalva, vagy a lelki-szellemi képzőerőket tapasztalva, vagy a lelki-szellemi képzőerőket elnyugtatva lélekzik be és lélekzik ki, miközben gyakorol – minden ilyen alkalommal, szerzetesek, az érzéseket tudatosítva szemléli az érzéseket, átlelkesülten, tiszta tudatossággal és éberen, túljutván a világi dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson. A be- és kilégzésre irányuló teljes figyelem ugyanis, én mondom néktek, egyike az érzéseknek.
III. Valahányszor a szerzetes a tudatot tapasztalva, vagy a tudatot örömmel eltöltve, vagy a tudatot összpontosítva, vagy a tudatot felszabadítva lélekzik be és lélekzik ki, miközben gyakorol – minden ilyen alkalommal tudatára ébredve a tudatának szemléli a tudatát, átlelkesülten, tiszta tudatossággal és éberen, túljutván a világi dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson. Akiből ugyanis hiányzik az éberség és tiszta tudatosság, én mondom néktek, az nem volna képes a légzés tudatosítását ilyen mértékben kifejleszteni.
IV. Valahányszor a szerzetes a mulandóságot, a szenvedélymentességet, a megszűnést, vagy az elhagyást szemlélve lélekzik be és lélekzik ki, miközben gyakorol – minden ilyen alkalommal a tudattartalmakat tudatosítva szemléli a tudattartalmakat, átlelkesülten, tiszta tudatossággal és éberen, túljutván a világi dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson. Bölcsen a tapasztalás tárgyává téve a vágyakozás és a bánkódás 4 elhagyását, tökéletes felülemelkedett egykedvűséggel szemlélődik.
Így kell a légzés tudatosítását művelni és rendszeresen gyakorolni, szerzetesek, ahhoz, hogy az tökélyre vigye az Éberség Négy Alapzatát.
És hogyan fejleszti tökélyre az Éberség Négy Alapzatának művelése és rendszeres gyakorlása a hét megvilágosodási tényezőt 5?
Valahányszor a szerzetes a testet, az érzéseket, a tudatot és a tudattartalmakat tudatosítva szemlélődik, átlelkesülten, ... homály nélküli éberség alakul ki benne. És ahogy kialakul benne a homály nélküli éberség, a szerzetesben ezzel egyben létrejön az »éberség« megvilágosodási tényezője; a szerzetes ezzel egyben fejleszti az »éberség« megvilágosodási tényezőjét; ezzel egyben tökélyt ér el az »éberség« megvilágosodási tényezőjének a fejlesztésében.
Ahogy így éberen szemlélődik, bölcsen szemügyre veszi, megvizsgálja, kutatja a szóban forgó tárgyat; s miközben így tesz, a szerzetesben létrejön a »valóság-vizsgálat« megvilágosodási tényezője; a szerzetes ezzel egyben fejleszti a »valóság-vizsgálat« megvilágosodási tényezőjét; ezzel ér el tökélyt a »valóság-vizsgálat« megvilágosodási tényezőjének a fejlesztésében.
Miközben bölcsen szemügyre veszi, vizsgálja, kutatja a szóban forgó tárgyat, nem lankadó erő ébred benne. És ahogy ez a nem lankadó erő felébred benne, a szerzetesben ezzel létrejön az »erő« megvilágosodási tényezője; a szerzetes ezzel fejleszti az »erő« megvilágosodási tényezőjét; ezzel ér el tökélyt az »erő« megvilágosodási tényezőjének a fejlesztésében.
Amikor már duzzad az erőtől, nem evilági elragadtatás ébred benne. És ahogy az erőtől duzzadó szerzetesben nem evilági elragadtatás ébred, ezzel létrejön benne az »elragadtatás« megvilágosodási tényezője; a szerzetes ezzel fejleszti az »elragadtatás« megvilágosodási tényezőjét; ezzel ér el tökélyt az »elragadtatás« megvilágosodási tényezőjének a fejlesztésében.
Az elragadtatással eltöltött szerzetes teste és tudata megnyugszik. És ahogy az elragadtatással eltöltött szerzetes teste és tudata megnyugszik, ezzel létrejön benne a »nyugvás« megvilágosodási tényezője; a szerzetes ezzel fejleszti a »nyugvás« megvilágosodási tényezőjét; ezzel ér el tökélyt a “nyugvás« megvilágosodási tényezőjének a fejlesztésében.
A nyugvó és boldog szerzetes tudata összpontosítottá válik. És ahogy a nyugvó és boldog szerzetes tudata összpontosítottá válik, ezzel létrejön benne az »összpontosítás« megvilágosodási tényezője; a szerzetes ezzel fejleszti az »összpontosítás« megvilágosodási tényezőjét; ezzel ér el tökélyt az »összpontosítás« megvilágosodási tényezőjének a fejlesztésében.
Az ilyen módon összpontosított tudatára a szerzetes tökéletes felülemelkedett egykedvűséggel tekint. És ahogy a szerzetes tökéletes felülemelkedett egykedvűséggel tekint az ilyen módon összpontosított tudatára, ezzel létrejön benne a »felülemelkedett egykedvűség« megvilágosodási tényezője; a szerzetes ezzel fejleszti a »felülemelkedett egykedvűség« megvilágosodási tényezőjét; ezzel ér el tökélyt a »felülemelkedett egykedvűség« megvilágosodási tényezőjének a fejlesztésében.
Ilyen módon fejleszti tökélyre az Éberség Négy Alapzatának művelése és rendszeres gyakorlása a hét megvilágosodási tényezőt.
És hogyan viszi tökélyre a hét megvilágosodási tényező művelése és rendszeres gyakorlása a bölcsességet és a megszabadulást?
Nos, szerzetesek, a szerzetes kifejleszti az éberség, a valóság-vizsgálat, az erő, az elragadtatás, a nyugvás, az összpontosítás és a felülemelkedett egykedvűség megvilágosodási tényezőit, amelyek az elszakadásra alapozódnak, a szenvedélymentességre alapozódnak, a megszűnésre alapozódnak, és elhagyást eredményeznek.
Ilyen módon viszi tökélyre a hét megvilágosodási tényező művelése és rendszeres gyakorlása a bölcsességet és a megszabadulást.
Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek pedig a szívükben boldogsággal telve örvendeztek a Magasztos szavain.
1 E beszéd első részét, amelyben nem esik szó a légzés tudatosításáról, itt kihagytuk.
2 Citta-sankhára; itt azokat az érzéseket, észleléseket és egyéb lelki-szellemi kísérőjelenségeket jelenti, amelyek a légzéssel kapcsolatban merülnek fel.
3 A kommentár szerint az első
tetrád egyaránt alkalmazható a nyugvás
(samatha) és a belátás (vipassanā)
kifejlesztésére –vö. az 5. fejezettel, 102. old.
A második és a harmadik tetrád azokra vonatkozik,
akik elérték a meditatív
elmélyedéseket (Jhána), míg a negyedik
tetrád kizárólag a belátás
kifejlesztésével foglalkozik.
(Más vélemények szerint a samatha/vipassana megkülönböztetés a kommentárirodalom által megteremtett téves felfogás, melynek szuttikus alapja nincs. [TURIYA megjegyzés])
4 Ezek az öt akadály közül az első kettő szinonimái, s mint ilyenek, a tudattartalmakra irányuló szemlélődés első részében szerepelnek. Az »elhagyásukat« a mulandóság stb. szemlélése váltja ki, amely kioltja a maradandósági stb. elképzeléseket.
5 bojjhanga