Tanítóbeszéd a Tan kerekének megforgatásáról

Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos a Benáresz melletti Iszipatana vadaskertjében, a Látók Menedékhelyén tartózkodott. Ott így szólította meg a szerzetesek ötös csapatát:

Szerzetesek, két véglet van, melynek gyakorlásától tartózkodnia kell annak, aki elhagyta a világi életet. Melyik ez a kettő? Az egyik, ha az érzéki tárgyak élvezetében való elmerülésnek szenteli magát, ami alacsonyrendű, közönséges, durva, alantas és semmi jóra nem vezet. A másik, ha az önkínzásnak adja át magát, mely fájdalmas, alantas és semmi jóra nem vezet.

A középút, melyet a Tökéletes fedezett fel, e két véglet mindegyikét elkerüli; belátáshoz és tudáshoz juttat, s békéhez, közvetlen megismeréshez, megvilágosodáshoz, nibbánához vezet. És mi ez a középút? Ez egyszerűen a Nemes Nyolcrétű Ösvény, vagyis a tökéletes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, tökéletes tett, helyes megélhetési mód, helyes erőfeszítés, tökéletes éberség, tökéletes elmélyedés. Ez a Tökéletes által felfedezett középút, mely belátáshoz és tudáshoz juttat, s békéhez, közvetlen megismeréshez, megvilágosodáshoz, nibbánához vezet.

A szenvedés Nemes Igazsága ez: szenvedés a születés, szenvedés az öregedés, szenvedés a betegség, szenvedés a halál, szenvedés a bánat és a siránkozás, a fájdalom, a gyász és a kétségbeesés; szenvedés a gyűlölt dolgokkal való érintkezés, szenvedés elválasztva lenni attól, amit szeretünk, szenvedés nem megkapni, amire vágyunk – röviden a tapadás tárgyainak öt halmazata szenvedés.

A szenvedés forrásának Nemes Igazsága ez: a szomj idézi elő a létesülés megújulását, amit élvezet és kéj, s ennek vagy annak az élvezése kísér; más szóval ez az érzéki vágyak szomja, a létezés szomjúhozása, a nemlét szomjúhozása.

A szenvedés megszüntetésének Nemes Igazsága ez: ugyanennek a szomjnak a maradéktalan megtörése és megszüntetése, feladása, elhagyása, elengedése és elhárítása.

A szenvedés megszüntetéséhez vezető ösvény Nemes Igazsága ez: egyszerűen a Nemes Nyolcrétű Ösvény, vagyis a tökéletes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, tökéletes tett, helyes megélhetési mód, helyes erőfeszítés, tökéletes éberség, tökéletes elmélyedés.

„A szenvedés Nemes Igazsága ez” – ebben állott a belátás, a tudás, a megértés, a fölfedezés, a világosság, ami általam korábban soha nem hallott eszmék vonatkozásában támadt bennem. „Ez a szenvedés, mint Nemes Igazság, megállapítható” – ebben állott a belátás, a tudás, a megértés, a fölfedezés, a világosság, ami általam korábban soha nem hallott eszmék vonatkozásában támadt bennem. „Ez a szenvedés, mint Nemes Igazság, megállapítást nyert” – ebben állott a belátás, a tudás, a megértés, a fölfedezés, a világosság, ami általam korábban soha nem hallott eszmék vonatkozásában támadt bennem.

„A szenvedés forrásának Nemes Igazsága ez” – ebben állott a belátás, a tudás, a megértés, a fölfedezés, a világosság, ami általam korábban soha nem hallott eszmék vonatkozásában támadt bennem. „A szenvedésnek ez a forrása, mint Nemes Igazság, felszámolható” – ebben állott a belátás, a tudás, a megértés, a fölfedezés, a világosság, ami általam korábban soha nem hallott eszmék vonatkozásában támadt bennem. „A szenvedésnek ez a forrása, mint Nemes Igazság, felszámolásra került” – ebben állott a belátás, a tudás, a megértés, a fölfedezés, a világosság, ami általam korábban soha nem hallott eszmék vonatkozásában támadt bennem.

„A szenvedés megszüntetésének Nemes Igazsága ez” – ebben állott a belátás, a tudás, a megértés, a fölfedezés, a világosság, ami általam korábban soha nem hallott eszmék vonatkozásában támadt bennem. „A szenvedés eme megszüntetése, mint Nemes Igazság, igazolható” – ebben állott a belátás, a tudás, a megértés, a fölfedezés, a világosság, ami általam korábban soha nem hallott eszmék vonatkozásában támadt bennem. „A szenvedés eme megszüntetése, mint Nemes Igazság, igazolást nyert” – ebben állott a belátás, a tudás, a megértés, a fölfedezés, a világosság, ami általam korábban soha nem hallott eszmék vonatkozásában támadt bennem.

„A szenvedés megszüntetéséhez vezető ösvény Nemes Igazsága ez” – ebben állott a belátás, a tudás, a megértés, a fölfedezés, a világosság, ami általam korábban soha nem hallott eszmék vonatkozásában támadt bennem. „Ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető ösvény, mint Nemes Igazság, kifejleszthető” – ebben állott a belátás, a tudás, a megértés, a fölfedezés, a világosság, ami általam korábban soha nem hallott eszmék vonatkozásában támadt bennem. „Ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető ösvény, mint Nemes Igazság, kifejlesztésre került” – ebben állott a belátás, a tudás, a megértés, a fölfedezés, a világosság, ami általam korábban soha nem hallott eszmék vonatkozásában támadt bennem.

Mindaddig, amíg nem tisztult ki teljesen, mind e tizenkét aspektusában – a Négy Nemes Igazság mindegyikének eme három szakaszában – a tudásom és a látásom arra vonatkozólag, ahogyan a dolgok vannak, nem állítottam, hogy felfedeztem a teljes fölébredést, amely mindenek fölött való a világban, beleértve annak isteneit, Máráit és főistenségeit, s e nemzedékben annak szerzeteseivel és papjaival, hercegeivel és embereivel. Amint azonban teljesen, mind e tizenkét aspektusában – a Négy Nemes Igazság mindegyikének e három szakaszában – kitisztult a tudásom és a látásom arra vonatkozólag, ahogyan a dolgok vannak, kinyilvánítottam, hogy felfedeztem a teljes fölébredést, amely mindenek fölött való a világban, beleértve annak isteneit, Máráit és főistenségeit, s e nemzedékben annak szerzeteseivel és papjaival, hercegeivel és embereivel. Tudás és látás támadt bennem eképpen: „A szívem megszabadulása kikezdhetetlen. Ez az utolsó születés. Nem újul meg többé a létesülés.”

Így szólott a Magasztos. A szerzetesek ötös csapata örvendezett, és helyeselték szavait.

Mármost e kinyilatkoztatás közben a tiszteletreméltó Kondannában az Igaz Tudást tartalmazó ragyogó, szennyezetlen látomás támadt: „Mindaz, ami alá van vetve a keletkezésnek, elmúlásnak is alávetett.”

Miután a Tan kerekét a Magasztos eképpen megforgatta, a föld istenei így kiáltottak: „A Benáresz melletti Iszipatana vadaskertjében a Magasztos megforgatta a páratlan Tan Keréket, melyet sem szerzetes, sem pap, sem isten, sem a halál angyala, sem teremtő istenség, sem senki a világon meg nem állíthat!”

Meghallván a föld isteneinek kiáltását, az érzéki világ hat paradicsomának összes istene mind elkezdett ugyanígy kiáltozni, amíg a kiáltás a tiszta formák világában élő teremtő istenség kíséretén is túl nem jutott. És valóban, abban az órában, abban a pillanatban a kiáltás fölszárnyalt magának a főistenségnek a világába, és ez a tízezer-rétű világelem beleremegett, rázkódott és rengett, s hatalmas, mérhetetlen, még az istenek voltaképpeni természetét is meghaladó ragyogás nyilvánult meg a világban.

Ekkor a Magasztos így kiáltott fel: „Kondanna tudja! Kondanna tudja!” Így kapta e tiszteletreméltó az Anná-Kondanna – Kondanna, aki tudja – nevet.