Néhányan talán úgy gondolják, hogy a jelen tanulmány több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Valójában nem tiltakozhatunk egy ilyen kritika ellen – csak akkor, ha a kritikát azok fogalmazzák meg, akik nem tudják, hogy mennyire különbözik az iniciatikus megismerés minden más profán tudástól. Ezért elejétől fogva figyelmeztettünk arra, hogy nem áll szándékunkban a téma teljes kifejtését nyújtani, mert annak természete eleve tiltakozik az ilyen szándék ellen; egyébként minden annyira összefügg ezen a területen, hogy bizonyára több kötetre lenne szükség ahhoz, hogy érdemük szerint fejtsük ki azt a számos kérdést, amelyre munkánk során utaltunk, és akkor még nem is szóltunk mindarról, amit nem volt alkalmunk szemügyre venni, de ami szintén felvetődne, ha vállalkoznánk a bővebb kifejtésre.
Befejezésül csak annyit, hogy senki ne értse félre szándékainkat: az említett nézőpontok semmiképpen nem kizárólagosak; sok másfajta is lehetséges, amelyekből nem kevésbé fontos következtéseket lehetne levonni. Mindezek a nézőpontok a teljes szintézis egységében tökéletesen kiegészítik egymást. Ami a beavatási szimbolizmus lényegét illet, azt nem lehet olyan szisztematikusan leszűkített formulákra redukálni, mint amilyenekkel a profán filozófia tetszeleg. A szimbólumok szerepe abban áll, hogy azok olyan koncepciók támaszául szolgálnak, amelyeknek kiterjesztési lehetőségei valójában határtalanok; s valamennyi kifejezés nem más, mint szimbólum. Mindig fenn kell tartani azt a részt, ami kifejezhetetlen, s ami – még a tiszta metafizikában is – a legfontosabb.
Ilyen feltételek között könnyű megérteni, hogy szándékainkban arra szorítkoztunk, hogy kiindulási pontot nyújtsunk a továbbgondoláshoz azoknak, akik valóban érdeklődnek az ilyesfajta tanulmányok iránt, és képesek valódi jelentésüket megérteni, s hogy kijelöljük néhány olyan kutatás útját, amelyekből – érzésünk szerint – különleges hasznot lehetne húzni. Ha jelen munka hatásaként ugyanilyen jellegű művek születnek csupán, ez az eredmény távolról sem lenne lebecsülendő, különösen azért, mert számunkra az olykor hiábavaló tudásnál többet ér az igazi értés, és bizonyára csak ily módon lehet majd kortársainkkal érzékeltetni szokásos koncepcióik szűkösségét és elégtelenségét. Kitűzött célunk elérésétől ugyan nagyon távol vagyunk, de változatlanul arra gondolunk és törekszünk, hogy – bármily csekély mértékben is – segítsünk némi fényt bocsátani Dante művének egy igen kevéssé ismert arculatára.