Az eddig tett általános megállapítások után most vissza kell térnünk azokra a különleges párhuzamokra, amelyeket Aroux jelzett, és amelyekre fentebb céloztunk:10 „A Pokol a profán világot képviseli, a Purgatórium a beavatási próbákat tartalmazza, és a Menny a Tökéletesek lakhelye, akiknél egyesült, és a zenitre jutott az értelem és szeretet... Az az égi kör, amelyet Dante leír11 a magas szeráfokkal (alti Serafini) kezdődik, akik égi Fejedelmek (Principi celesti), és a Menny utolsó méltóságaival fejeződik be. Történetesen magát a templomosokra visszavezető Skót Szabadkőművesség bizonyos alacsonyabb tisztségviselőinek – például Zerbino skót hercegnek, Galíciai Izabella kedvesének, Ariosto Orlando Furiosójában –, ugyancsak herceg a címe: ők Mercy Hercegei; e szabadkőművesség gyűlését vagy káptalanját Harmadik Mennynek nevezik; szimbólumuk egy Palládium vagy az Igazság szobra, amely mint Beatrice, három színbe öltözött, zöldbe, fehérbe és vörösbe;12 Tiszteletreméltójuk (akinek címe: igen kiváló Herceg) egy nyilat tart kezében, és mellén egy szívet egy háromszögben,13 lévén a Szeretet megszemélyesítése; a titokzatos szám, a kilences, amely „Beatricét különösen szereti” – Beatricét, „akit Szeretetnek kell nevezni”, mondja Dante a Vita nuovában (Az új élet) –, kapcsolatban áll ezzel a Tiszteletreméltóval, akit kilenc oszlop vesz körül, kilenc darab, kilenc ágú és kilenc fényű gyertyatartóval, aki akkor nyolcvanegy éves, vagyis a kilenc többszöröse (pontosabban négyzete), amikor Beatrice a feltételezések szerint a század nyolcvanegyedik évében meghalt”.14
A Mercy Hercege vagy a Trinitárius Skót fokozat a Skót Rítus 26. Foka; íme F.: Bouilly fejtegetése az Explication des douze écussons qui représentent les emblèmes et les symboles des douze grades philosophiques du Rite Écossais dit Ancient Accepté (Az úgynevezett Régi és Bevett Skót Rítus tizenkét fokozatának [19–30.] emblémáit és szimbólumait alkotó tizenkét címerpajzs magyarázata) című művében: „Ez a fokozat, véleményünk szerint a legkibogozhatatlanabb az összes közül, amely e tudós kategóriát alkotja: elnevezése is Skót Trinitárius.15 Ebben az allegóriában minden a Szentháromság emblémáját adja: így a háromszínű háttér [zöld, fehér és vörös], lent az Igazság alakja, és mindenfelé a Természet Nagy Művének [amelynek fázisaira utal a három szín] jelzése, a fémek alkotóeleminek [kén, higany és só],16 egyesülésüknek és szétválásuknak [solve et coagula] jelzése, egyszóval az ásvány-kémiáé [vagy inkább alkímiáé], melynek alapítója az egyiptomiaknál Hermész, aki akkora hatalmat és fejlődést adott a [kémiai] orvoslásnak.17 Ily módon a boldogságot és a szabadságot alakító tudományok eme csodálatos rend szerint követik egymást és osztályozódnak, s ez a rend azt bizonyítja, hogy a Teremtő az embereknek adományozta mindazt, ami enyhíti a bajokat, és meghosszabbítja a földi utazást.18 Alapvetően a hármas számban, amelyet oly jól reprezentál a Delta három szöge – és a keresztények ebből az Istenség lángoló szimbólumát alakították ki –, ismétlem, ebben a hármas számban, amely a legrégebbi időkig nyúlik vissza,19 a művelt megfigyelő mindannak alapvető ősforrását fedezheti fel, ami a gondolkodásra hat, a képzeletet gazdagítja, és a társadalmi egyenlőség igaz és pontos ideáját adja... Méltóságos lovagok, maradjunk mindig Trinitárius Skótok, tartsuk fenn és tiszteljük a hármas számot, mint mindannak jelképét, ami az ember feladatait alkotja, s egyben emlékeztet rendünk szeretett Szentháromságára, arra, ami Templomaink oszlopaira van vésve: Hit, Remény és Szeretet.”20
Ebből az idézetből mindenekelőtt azt a tényt szükséges kiemelni, hogy a kérdéses fokozat – mint az ugyanazon sorozathoz kapcsolódó csaknem mindegyik – tisztán hermetikus jelentést mutat;21 különösen ebben a tekintetben szükséges jelezni a hermetizmus kapcsolatát a lovagrendekkel. Nincs itt arra lehetőségünk, hogy feltárjuk a Skót Szabadkőművesség legmagasabb fokozatainak történelmi eredetét, vagy hogy a templárius gyökereivel kapcsolatos nagyon vitatott elmélettel foglalkozzunk. De akár volt valóságos és közvetlen leszármazás, akár pusztán rekonstrukció volt, az egészen bizonyos, hogy e fokozatok többsége, valamint néhány, más rítusokban előforduló fokozat, egykori független szervezetek nyomainak látszik,22 elsősorban azon régi lovagrendekéinek, amelyeknek alapítása a keresztes hadjáratok történetéhez kapcsolódik. Vagyis egy olyan korszakhoz, amelyben nemcsak ellenséges kapcsolatok voltak – mint ahogy azok hiszik, akik a látszatnak tulajdonítanak nagyobb hitelt –, hanem aktív intellektuális eszmecsere folyt Kelet és Nyugat között, s ez mindenekelőtt a szóban forgó lovagrendeken keresztül valósult meg. Azt kell-e elfogadnunk, hogy Keletről szerezték a hermetikus ismereteket, amelyeket azután asszimiláltak, vagy inkább azt, hogy kezdettől fogva rendelkeztek ilyen jellegű ezoterizmussal, és saját beavatottságuk alkalmassá tette őket arra, hogy kapcsolatba lépjenek a keletiekkel ezeken a területeken? Ez is egy olyan kérdés, amelyről nem állítjuk, hogy meg tudjuk oldani, a második hipotézis azonban, bár kevésbé elterjedt, mint az első,23 egyáltalán nem valószínűtlen annak számára, aki elismeri egy tisztán nyugati jellegű beavatási tradíció meglétét az egész középkor alatt. Ami ezt az álláspontot alátámasztja, az abban a tényben gyökerezik, hogy bizonyos később alapított rendek, melyek soha nem álltak kapcsolatban a Kelettel, hasonlóképpen hermetikus szimbolizmussal rendelkeztek; így az Aranygyapjas Rend, amelynek neve a lehető legvilágosabb célzás erre a szimbolizmusra. Akárhogy is legyen, Dante korában a hermetizmus egészen biztosan létezett a Templárius Rendben, mint ahogy ismert volt néhány nyilvánvalóan arab eredetű doktrína is, melyet úgy tűnik, Dante is ismert, és amely hozzá ezeken az utakon közvetítődött. Később még bővebben kifejtjük ezt az álláspontot.
Térjünk vissza azonban a kommentátor által említett szabadkőműves megfelelésekre, amelyeknek eddig csak egy részét vizsgáltuk, mivel a Skót Szabadkőművességnek számos fokozata van, amelyekben Aroux tökéletes analógiát vél felfedezni a kilenc éggel, melyeket Dante Beatrice mellett jár be. A hét bolygó egének megfelelései a következőek: a Holdnak a profánok felelnek meg; a Merkúrnak a Nap Lovagja (28. fokozat), vagy a Noachita (21. fokozat), a Marsnak Szent András Nagy Skótja vagy a Keresztes Hadjáratok Pátriárkája (29. fokozat; vörös szín, fehér kereszttel), a Jupiternek a fehér és fekete Sas lovagja vagy Kados (30. fokozat), a Szaturnusznak ugyanezen Kadosok Aranylétrája. Meg kell mondanunk, hogy némely megfeleltetés számunkra kétségesnek tűnik; elsősorban az elfogadhatatlan, hogy a profánok tartózkodási helye az első ég, mivelhogy ezek helye nem lehet más, mint a „külső sötétség”. Valóban, talán nem láttuk korábban, hogy a Pokol képviseli a profánok világát, tehát senki sem juthat el a különböző egekhez, beleértve a Holdét is, csak miután végrehajtotta a Purgatórium beavatási próbáit? Mindazonáltal jól tudjuk, hogy a Hold ege különleges kapcsolatban áll a Pokol tornácával; ez azonban szimbolizmusának egy egész más aspektusa, amelyben első égkörként ábrázolják. Valójában a Hold egyszerre Janua Cœli és Janua Inferni, Diana és Hekaté;24 a régiek jól tudták ezt, és Dante sem tévedhetett ebben: nem helyezhette el a profánokat egy égi tartományban, még ha ez a legalsó is közülük.
Sokkal kevésbé vitatható a Dante által látott szimbolikus alakok azonosítása: a kereszt a Mars egén, a sas a Jupiter egén, a létra a Szaturnuszén. Kétségkívül e keresztet ahhoz lehet hasonlítani, amely, miután a lovagrendek megkülönböztető jele volt, még ma is a szabadkőművesség számos fokozatának jelképeként szolgál; és ha a Mars egén helyezkedik el, ez talán nem utalás-e e rendek harcos jellegére, létezésük látszólagos okára, valamint arra a szerepre, amelyet a keresztes hadjáratokban kifelé nyilvánítottan játszottak?25 Ami a másik két szimbólumot illeti, lehetetlen nem felismerni bennük a Templárius Kados szimbólumait; s ugyanakkor a sas – amit már a klasszikus ókor Jupiterhez társított, miként a hinduk Visnuhoz26 – a régi Római Birodalom jelképe volt (amire Traianus jelenléte emlékeztet a sas szemében), és megmaradt a Német-Római Birodalom jelképének. A Jupiter ege a „bölcs és igazságos hercegek” tartózkodási helye: „Diligite iustitiam, qui iudicatis terram”,27 ezt – mint Dante által a többi égre alkalmazott valamennyi utalást – teljesen megmagyarázzák az asztrológia kategóriájába tartozó érvek. A Jupiter bolygó héber neve Cedek, ami „igazságos”-t jelent. Ami a Kados létráját illeti, már beszéltünk róla: mivelhogy a Szaturnusz ege közvetlenül a Jupiteré alatt helyezkedik el, a létra első foka az Igazságosság (Cedaka) által, teteje pedig a Hit (Emunah) által érhető el. Ez a létra-szimbólum káldeus eredetűnek tűnik, s Nyugatra a Mithrász-misztériumokkal juthatott el; akkor hét létrafok volt, s mindegyiket más fém alkotta, a fémek bolygókkal való megfelelésének értelmében. Másfelől, ismeretes, hogy a bibliai szimbolizmusban ugyancsak említésre kerül Jákob létrája, amely a földet az egekkel egyesítve ugyanilyen jelentést hordoz.28
„Dante szerint a Paradicsom nyolcadik ege a csillagos ég (vagy az állócsillagok ege) a rózsakeresztesek ege: a Tökéletesek fehérbe vannak öltözve; így a Heredom Lovagokéhoz29 hasonló szimbolizmust juttatnak kifejezésre; az „evangéliumi tanítás”-t vallják, ugyanazt, amit Luther, a római katolikus tanítással szemben.” Ez Aroux értelmezése, amely a nála nagyon gyakori zavarról tanúskodik – az ezoterizmus és az exoterizmus két területe között. Az igazi ezoterizmusnak azokon az ellentéteken túl kell elhelyezkednie, amelyek a profán világot megrázkódtató külső mozgalmakban nyilvánulnak meg; s ha ezeket a mozgalmakat néha befolyásos iniciatikus szervezetek idézik elő vagy irányítják láthatatlanul, azt lehet mondani, hogy ezek a szervezetek, anélkül, hogy belekeverednének a mozgalmakba, uralják azokat, oly módon, hogy a szembenálló felekre egyaránt hatást tudnak gyakorolni. Bizonyos, hogy a protestánsok, és különösen a lutheránusok, saját tanításuk megjelölésére az „evangéliumi” szót használják; s másfelől, ismeretes, hogy Luther pecsétjén egy kereszt volt egy rózsa közepében; ismeretes az is, hogy az a rózsakeresztes szervezet, amely létezését nyilvánosan 1604-ben hirdette ki (és amellyel Descartes hiába próbált kapcsolatot kialakítani), nyíltan „pápaellenes”-nek nyilvánította magát. Mindennek ellenére tisztáznunk kell, hogy a XVII. század elejének ez a Rózsakeresztje már nagyon is külsőséges volt, és már nagyon eltávolodott az igazi és eredeti Rózsakereszttől, amely a szó igazi értelmében soha nem alkotott társaságot. Ami Luthert illeti, úgy tűnik nem volt több, mint egyfajta alárendelt, kétségkívül elég kevéssé tudatos ügynöke annak a szerepnek, amit el kellett játszania. Egyébként ezek a témák soha nem voltak teljesen megvilágítva.
Akárhogy is van, a Kiválasztottak vagy Tökéletesek fehér ruhája, bár nyilvánvalóan emlékeztet néhány apokaliptikus szövegre,30 mindenekelőtt a templáriusok ruhájára utal. Van egy e témához kapcsolódó, különös jelentőségű szövegrészlet:31
Qual è colui che tace e dicer vuole,
Mi trasse Beatrice, e disse: mira
Quanto è il convento delle bianche stole!
[mint aki szólni vágyna és habozna,
ugy tett le Hölgyem, s monda: „Nézd s figyeljed,
mily Gyűlés, fehér ruhákkal havazva!”]
Ez a magyarázat lehetővé teszi a „szent katonaság” kifejezés pontos értelmének meghatározását, melyet valamivel odébb találunk azokban a versekben, melyek tapintatos formában a templomosság átalakulását fejezik ki, hogy látszólagos megsemmisítése után a rózsakeresztesség megteremtője legyen:32
In forma dunque di candida rosa
Mi si mostrava la milizia santa,
Che nel suo sangue Cristo fece sposa.
[Ekként elém mint fehér rózsa támadt
az égi sereg, melyet földi létben
Krisztus, vérével jegyzett el magának;]
Másfelől, ahhoz, hogy jobban megértsük, mit jelent az a szimbolizmus, amely az utolsóként említett Aroux idézetben olvasható, itt van az Égi Jeruzsálem leírása, ahogyan az megjelenik a Rózsakereszt Hercegi Uralkodók, a Kilwinning Heredom vagy – a Sas és Pelikán Lovagjainak is nevezett – Skóciai Királyi Rend Káptalanjában: „(Az utolsó szoba) hátterében van egy kép, ezen egy hegy látható, ahonnan folyó ereszkedi alá; partján egy fa nő, tizenkét fajta gyümölccsel. A hegy csúcsán egy tizenkét rétegű, tizenkét drágakőből álló talapzat áll. A talapzat tetején egy arany négyzet, oldalain három-három angyal, Izrael tizenkét törzsének neveivel. A négyzeten egy kereszt közepében bárány fekszik”.33 Megint az apokaliptikus szimbolizmussal találkozunk; a folytatás azt mutatja, hogy azok a ciklikus koncepciók, amelyekre utal, milyen szorosan kapcsolódnak Dante művének felépítéséhez.
„A Paradicsom XXIV. És XXV. énekében újra találkozunk a Rózsakereszt Hercegének hármas csókjával, a pelikánnal, a fehér ruhákkal, ugyanazokkal, amelyeket a vének viselnek az Apokalipszisben, a pecsétviasznyomó pálcákkal, a szabadkőműves Káptalanok három teológiai erényével (Hit, Remény és Szeretet);34 tehát a Rózsakereszt szimbolikus virágát (a XXX. és XXXI. ének Rosa candidáját), mint a Megváltó Anyjának alakját (a litániák Rosa mysticája), és mint a Fedeli d’Amore általános gyűlésének titokzatos alakját, a toulouse-i albigens gyülekezet tette magáévá. Ezeket a metaforákat már a Pauliciánusok, a X. és XI. század Katharjainak elődei is használták.”
Hasznosnak véltük megismételni ezeket az érdekes párhuzamokat, amelyeket minden bizonnyal különösebb nehézség nélkül még tovább lehetne sorolni; mindazonáltal, a templomosság és az eredeti rózsakeresztesség esetének kivételével, nem akarunk túlságosan messzemenő következtetéseket levonni azoknak a különböző iniciatikus formáknak közvetlen leszármazását illetően, melyek között bizonyos szimbólum-közösség állapítható meg. Valójában nemcsak a doktrínák lényege azonos mindig és mindenütt, hanem – s ez első látásra még meglepőbbnek tűnhet – maguk a kifejezési formák is meglepő hasonlóságot szoktak mutatni olyan tradíciók között, amelyek időben és térben túlságosan távol állnak egymástól ahhoz, hogy egyik a másikra közvetlen hatást gyakorolhatna; ilyen esetben tényleges kapcsolat felfedezéséhez sokkal messzebbre kellene visszanyúlnunk, mint azt a történelem lehetővé teszi. Másfelől olyan kommentátorok, mint Rossetti és Aroux, Dante, Dante művének szimbolizmusát tanulmányozva, nem létek túl egy olyan nézőponton, amely külsőlegesnek tekinthető; azt akarjuk ezzel mondani, hogy megrekedtek annál, amit a dolgok rituális oldalának nevezhetnénk; vagyis a formáknál, melyek a mélyebb jelentést inkább elrejtik, mintsem kifejezik azok előtt, akik nem képesek ennél tovább menni. És ahogyan azt nagyon helyesen mondták, „nagyon is természetes, hogy ez így van, mert ahhoz, hogy felfogjuk és megértsük a konvencionális vagy allegorikus célzásokat és utalásokat, ismernünk kell a célzás vagy allegória tárgyát; és jelen esetben szükséges ismerni azokat a misztikus tapasztalatokat, melyek révén az igazi beavatás végbemegy. Annak számára, aki rendelkezik ilyen fajta tapasztalattal, nem lehet kétséges egy metafizikai-ezoterikus allegória jelenléte az Isteni színjátékban és az Aeneisben, amely elfedi s ugyanakkor feltárja azokat az egymást követő fázisokat, amelyeken a beavatott tudata áthalad, hogy elérje a halhatatlanságot.”35
10. Aroux munkáinak összefoglalását idézzük, amelyet Sédir készített el: Histoire des Rose-Croix, 16–20. o.; második kiadás 13–17. o. Aroux művei: Dante hérétique, révolutionnaire et socialiste (1857; második kiadás: 1939), valamint La Comédie de Dante, traduite en vers selon la lettre et commentée selon l’esprit, suivie de la Clef du langage symbolique de Fidèles d’Amour (1856–1857).
11. Paradicsom, VIII.
12. Különös, hogy éppen ezek a színek lettek a modern korban Olaszország nemzeti színei; eléggé általánosan szabadkőműves eredetet tulajdonítanak nekik, noha elég nehéz megmondani, hogy közvetlenül honnan származhat ez az elgondolás.
13. E megkülönböztető jelekhez hozzá kell még tenni egy „arany nyilakkal díszített koronát”.
14. Vö. F. Vuilliame műveivel: Light on Masonry, 250. o. és Manuel Maçonnique, 179–182. o.
15. Be kell vallanunk, hogy nem látunk olyan kapcsolatot, amely e fokozat komplexsége és elnevezése között fennállhat.
16. Ezt az alkímiai hármasságot az emberi lény alkotóelemeihez – szellem, lélek és test – szokták hasonlítani.
17. A szögletes zárójelben levő szavakat mi tettük hozzá a szöveg jobb értése céljából.
18. E szavakat az alkimisták „hosszú élet elixírjére” való diszkrét utalásként lehet értelmezni. – A megelőző fokozat (a 25.), a Bronz Kígyó Lovagja úgy szokott megjelenni, mint ami „magában foglalja az egyiptomi misztériumok első fokozatának egy részét, ahonnan az orvoslás és az orvosságok összeállításának nagy művészete ered.”
19. A szerző kétségkívül azt akarja mondani: „melynek szimbolikai alkalmazása a legtávolabbi időkig nyúlik vissza”, mivel nem tételezhetjük fel, hogy magának a hármas számnak időbeli kezdetet tulajdonított volna.
20. A fokozat három színét néha úgy tekintik, mint a három teológiai erény szimbólumát: ez esetben a fehér képviseli a hitet, a zöld a reményt, a vörös a szeretetet. Mercy Hercegének felségjelei: vörös kötény, melynek közepére egy fehér és zöld háromszög van festve vagy hímezve, és egy zsinór a Rend három színével, mely nyakláncként csüng, s amelyen egy egyenlő oldalú arany háromszög (vagy Delta) függ. (F.: Vuilliaume: Manuel maçonnique, 181. o.)
21. Egy magas rangú szabadkőműves, Goblet d’Alviella gróf, aki láthatólag jártasabb abban a modern és profán tudományban, amelyet „vallástörténet”-nek neveznek, mint az igazi iniciatikus tudásban, úgy vélte, hogy – a Mercy Hercege és a Részvét Ura címek közötti bizonyos fokú hasonlóságra tekintettel – ennek a tisztán hermetikus és keresztény fokozatnak buddhista értelmezést lehet adni.
22. Ténylegesen létezett a Trinitárius Rend vagy Mercy Rend, melynek – legalábbis kifelé nyilvánított – célja a hadifoglyok kiváltása volt.
23. Egyesek odáig jutottak, hogy a címerpajzsnak, melynek a hermetikai szimbolizmussal való kapcsolatai elég szorosak, kizárólag iráni eredetet tulajdonítanak; valójában a címerpajzs a legrégebbi ókor óta sok népnél megtalálható, mind a keletieknél, mind a nyugatiaknál, de különösen a kelta népek körében.
24. Ez a két aspektus a két napforduló pontnak is megfelel; sokat lehetne beszélni erről a szimbolizmusról, melyet a régi latinok Janus alakjában foglaltak össze. Másfelől rá lehetne mutatni a Pokol, a Pokol tornáca és a „külső sötétség” között fennálló néhány különbségre, melyeket az Evangélium említ; ez azonban túlságosan messzire vinne, és semmit sem változtatna azon, amit itt mondunk, ahol is kizárólag a profán világ és a beavatási hierarchia nagyon általános elkülönítéséről van szó.
25. Még valami: meg lehet említeni, hogy a Mars egét úgy szokták ábrázolni, mint a vallás mártírjainak tartózkodási helyét, sőt, egyfajta szójáték érzékelhető a Mars és a mártír szó között, amelyre egyébként más példákat is lehetne idézni: így a Montmartre dombja, amely egykor, mielőtt Mond de Martyrsszá nem vált, Mont de Mars volt. Ezzel kapcsolatban említsünk meg mellesleg egy másik, elég különös tényt: a Montmartre három mártírjának neve – Dionysos, Rusticus és Eleutheros – Bacchus három neve. Sőt, Szent Denis-t (Dénest), akit Párizs első érsekének tekintenek, általában Szent Denis Areopagitával azonosítják; és Athénban az Areopag is Mars hegye volt.
26. A különböző tradíciókban megjelenő sas-szimbolika feldolgozása egy kizárólag ennek a témának szentelt tanulmányt igényelne.
27. Paradicsom, XVIII. 91–93.
28. Érdekes lehet még megemlíteni, hogy Damiani Szent Péter, akivel Dante a Szaturnusz egében beszélget, szerepel az Imperatores Rosæ-Crucis (nagyrészt legendás) listáján Iræneus Agnostus Clypeum Veritatisában (1618).
29. Kilwinning Heredom Rendje az Edinburghi Királyi Nagy Páholyhoz tartozó legmagasabb fokozatok Nagy Káptalanja, melyet a hagyomány szerint Robert Bruce király alapított (Thory, Acta Latomorum, I. kötet, 317. o.). Az angol Heredom (vagy heirdom) szó örökséget jelent (a Templáriusok örökségét); mindazonáltal néhányan ezt az elnevezést a héber Harodimból származtatják, mely címet a Salamon Templomának építésénél alkalmazott munkások irányítói kapták. (Vö. ezzel kapcsolatos cikkünkkel, in: Études Traditionelles, 1948. március).
30. Apokalipszis, VII. 13-14.
31. Paradicsom, XXX. 127–129. E részletet illetően megjegyezhető, hogy a konvent szót a szabadkőművességben tovább használták a nagygyűlések megjelölésére.
32. Paradicsom, XXXI. 1–3. Az utolsó verset a templáriusok vörös keresztjének szimbolizmusához lehet kapcsolni.
33. F.: Vuilliaume: Manuel Maçonnique, 143–144. o. Vö. Apokalipszis, XXI.
34. A Rózsakereszt Káptalanokban (a skót 18. fokozat) a három teológiai erény nevét a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” jelmondatának három terminusával társítják; ahhoz is lehetne ezeket kapcsolni, amit a szimbolikus fokozatokban „a Templom három fő pilléré”-nek neveznek: „Bölcsesség, Erő, Szépség”. Ugyanehhez a három erényhez Dante Szent Pétert, Szent Jakabot és Szent Jánost kapcsolja, azt a három apostolt, akik jelen voltak Krisztus színeváltozásánál.
35. Arturo Reghini, id. mű 545–546. o.