Noha az egyéni tulajdonságok hierarchiájáról már beszéltünk, fontos, hogy soha ne tévesszük szem elől azt, hogy ezeket mind a teljes lény egyetlen és ugyanazon síkja foglalja magába, korábbi vizsgálódásunkban kifejtett módon, miközben a különböző állapotok hierarchiáját ugyanezen ábra függőleges tengelyének irányában való elhelyezkedésük jelzi. Tehát a két hierarchia közül az első a másodikban valójában semmilyen helyet nem foglal el, mivel együttese egyetlen pontba redukálódik (ez a függőleges tengelynek a figyelembe vett állapot megfelelő síkjával való találkozási pontja); más megfogalmazásban: az egyéni módosulások különbsége, ami csak a „terjedelem” értelmére vonatkozik, a „fölemelés” értelmében szigorúan semmi.95
Másrészt nem kell elfelejteni, hogy a „terjedelem” a lény teljes kifejlődésében éppen olyan meghatározatlan, mint a „fölemelés”; pedig éppen ez teszi lehetővé, hogy minden állapot lehetőségeinek meghatározhatatlanságáról beszéljünk, természetesen anélkül, hogy ezt a meghatározhatatlanságot bármi módon is úgy magyaráznók, mintha feltételeznők a határok hiányát. Korábban a Végtelen és a Meghatározatlan közti különbséget már kielégítően megmagyaráztuk, azonban itt közbevethetünk egy még nem említett geometriai ábrázolást: bármilyen vízszintes síkban a meghatározatlan határát körhatár jelzi, amelyet némely matematikusok, egyébként abszurd módon, „végtelen egyenes”-nek neveztek el,96 ez a kör pedig egyetlen pontján sincs lezárva, lévén a meghatározatlan forgási ellipszoidnak egy nagy köre (egy diametriális sík révén létrejött metszete), amelynek kiterjedése magában foglalja a lény teljességét képviselő tér teljességét.97 Ha most meggondoljuk, hogy a maguk síkján az egyéni módosulások részei valamilyen a központon kívül eső körnek (vagyis ezzel való azonosulás nélkül a centripetális sugár szerint) és rezgő módon meghatározatlanul elterjednek, megérkezésük a körhatárhoz (a centripetális sugár szerint) szóródásuk maximumának felel meg, azonban ezzel egyidejűleg szükségszerűen ez centrifugális mozgásuk megállási pontja. Ez a minden értelemben meghatározatlan mozgás képviseli a részleges pontok sokaságát, a központi nézőpont egységén kívül, amelyből mégis mindannyian mint annak a közös központnak a kilövellt sugarai erednek, amely ezek lényegi és alapvető egységét képezi, de amely a fokozatos, esetleges és sokoldalú kivetítési útjukhoz való viszonyuk révén jelenleg a megnyilvánulás meghatározhatatlanságában nem realizálódik.
Itt kivetítésről beszélünk, amennyiben magának a megnyilvánulásnak a nézőpontjába helyezkedünk; nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy minden kivetítés, mint olyan lényegében illuzórikus, tehát mint fentebb mondtuk, a sokféleség, amit az egység tartalmaz, anélkül, hogy ezt itt hangsúlyoznánk, azt valójában soha el nem hagyhatja, ez „változást” vonna maga után (a szó etimológiai értelmében), ellentétben a lényegi változtathatatlansággal.98 A résznézőpontok meghatározatlan sokasága, amely egy lény összes módosulatát alkotja annak bármely állapotában, összegezve nem más, mint a központi nézőpont töredékes aspektusa (a töredékes egyébként szintén teljesen illuzórikus, mivel ez lényegileg valójában ugyanúgy oszthatatlan, mint ahogy az egység részek nélküli) és „reintegrálásuk” az egységbe ebből a központi és alapvető nézőpontból tulajdonképpen nem más, mint „integrálás”, e fogalom matematikai értelmében: csak azt fejezné ki, hogy egy tetszőleges pillanatban az elemek lényegüktől valóban elválaszthatóak lennének, vagy hogy másként is elképzelhetőek lennének, mint egyszerű absztrahálás révén. Igaz, hogy ez az absztrahálás nem mindig tudatosan történik, mert ezek az egyéni tulajdonságok ilyen-olyan sajátos módosulatok alá való szorításának szükségszerű következménye, amely módosulatokat a szóban forgó részleges nézőpontok egyikére vagy másikára helyezkedő lény hozza létre.
E néhány megjegyzés segíthet azt megérteni, hogy kell a meghatározhatatlan határait szemlélni, és hogy realizálásuk a lény tényleges egyesítésének milyen fontos tényezője.99 Egyébként pusztán elméletileg is illik felismerni, hogy felfogásuk nem megy minden nehézség nélkül, normálisan pedig ennek így is kell lennie, mivel a meghatározhatatlan pontosan az, aminek határai addig terjednek, ahol ezeket szem elől vesztjük, vagyis addig, ahol képességeink fogásából, legalábbis ezek megszokott gyakorlatában, megszöknek; mivel azonban ezek a tulajdonságok maguk is alkalmasak meghatározatlan kiterjedésre, ezeket a meghatározatlan nem természetüknél fogva haladja meg, hanem csak az emberi lények túlnyomó részének jelenlegi fejlődési fokához tartozó ténykorlátozás következtében, úgy, hogy ebben az elméletben nincsen semmi lehetetlenség, és hogy egyébként sem lépteti át velünk az egyéni lehetőségek rendjét. Bárhogy is legyen, e tekintetben a legnagyobb gondosság tanúsítása céljából sokkal részletesebben meg kellene vizsgálnunk, a példa kedvéért, egy állapot sajátos körülményeit, vagy pedig, hogy pontosabban fejezzük ki magunkat, egy meghatározott módosulatét, mint amilyen a testi létezés; ezt a jelen tanulmány keretei között nem tehetjük meg, erre a kérdésre tehát még vissza fogunk térni, amint ezt már különböző ismétlések esetében meg kellett tennünk, egy kizárólag a testi létezés feltételei témájának szentelni szándékozott tanulmányban.
95. Az iszlám ezoterizmustól kölcsönvett fogalmak jelentését ld. A kereszt szimbolikája, III. fejezet.
96. Ez az elnevezés abból származik, hogy egy meghatározatlanul növekvő sugarú körnek a határa egyenes; a geometriai analízisben pedig a szóban forgó körhatárnak az egyenlete, amely körhatár a központtól (a koordináták origójától) meghatározatlanul eltávolodott sík összes pontjának helye, az ténylegesen olyan elsőfokú egyenletté egyszerűsödik le, mint amilyen egy egyenesé.
97. Ld. A kereszt szimbolikája, XX. fejezet.
98. A „belsőnek” a „külsőtől” való megkülönböztetéséhez, valamint érvényességi határaihoz: ld. uo. XXIX. fejezet.
99. Ennek meg kell egyeznie az általunk egyébként már mondottakkal, hogy a kiterjedés teljességében érhető el a tökéletes homogenitás, éppen úgy, mint megfordítva, csak a végső egyetemességben. (uo. XX. fejezet).