A Világkirály V. | Tartalom | VII.

VI. Melki-Tszedeq

Azt mondja a keleti tradíció, hogy a szoma az idő egy pontján elvész, úgyhogy szükségessé válik más itallal helyettesíteni, habár ezt nem lehet majd az eredetivel összemérni.75 Az általános helyettesítő a bor lett, amelynek a görög Dionüszosz-legenda nagy része szenteltetett.76 A bort egyébként széles körben tekintik az igazi iniciatikus tradíció megjelenítőjének: a héber iain („bor”) és a szod („misztérium”) ugyanolyan kabbalisztikus számértékűek,77 ennélfogva felcserélhetőek. A szufinak a bor szimbolizálja a kis számú elit számára fenntartott ezoterikus tudást, ami nem való mindenkinek, mint ahogy bort sem ihat mindenki büntetlenül. Így a borhasználat a rituáléban a bort tiszta iniciatikus karakterrel ruházza fel, mint például Melkisédek „eukarisztikus” áldozatának78 esetében, amelynél itt némileg el kell időznünk.

Melkisédek, pontosabban Melki-Tszedeq nem más, mint a zsidó-keresztény tradíció által használt elnevezés a „világkirály” méltóság kifejezésére. Tétováztunk, mielőtt közöltük volna eme információt, amely a héber Biblia egyik legrejtélyesebb szakaszát magyarázza meg, de a világkirály-téma feldolgozását elhatározva, végül nehezen lehetett volna elmenni mellette. Szent Pál szavai a leghelyénvalóbbak: „A kiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettek a hallásra.”79

A bibliai szöveg a következőképpen sugalmazza Szent Pál magyarázatának olvasatát: „Melkhisedek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza, ő pedig a Magasságos Istennek papja vala (El Élion). És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám80 a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből.”81

Ilyenformán Melki-Tszedeq egy személyben király és pap. Neve az „igazság királyát”, valamint Sálem, a „békesség királyát” jelöli. Itt tehát újra találkozunk az „igazság” és a „béke” kifejezésekkel, a „világkirályhoz” tartozó alapvető attribútumokkal. A népszerű hiedelemmel ellentétben Sálem sohasem jelölt várost, hanem, Melkisédek szimbolikus tartózkodási helyének véve, Agartthával tekinthető egyenértékűnek. Továbbá nem magyarázható Jeruzsálem kezdeti elnevezéseként sem, lévén Jerusalem eredeti neve Jebus. Éppen ellenkezőleg, ha a Jerusalem nevet adták volna a városnak, a zsidók létesítette spirituális centrumnak, az akkor az igazi Sálem hasonmásaként nyilvánult volna meg. Mit sem ért, hogy a Templomot az a Salamon építtette, akinek héber neve (Slomoh) szintén a Sálemből ered, és „békeszeretőt” jelent.82

Szent Pál a következőképpen kommentálja a Melki-Tszedeqről adott leírást: „Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta. A kinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: a ki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya. Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.”83

Itt az áldást osztó Melkisédeket mint Ábrahám följebbvalóját jelenítik meg: „Pedig minden ellenmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.”84 Ábrahám maga is elismerte alárendelt voltát azzal, hogy lemondott a tizedről. Az egész epizód, a szó majdnem feudális értelmében egy valódi „invesztitúráról” szól, azzal a különbséggel, hogy ez egy szellemi beiktatás. Itt egy pontos egybeesés lelhető fel a héber és a nagy primordiális tradíció között. A fenti „áldás” pedig valójában a „spirituális influencia” közvetítése, amiben majdan Ábrahám részesülni fog, mivel a használt formula egy olyan rangot kölcsönöz neki, ami közvetlen kapcsolatban van a „magasságos Istennel”, akit később Ábrahám mint Jehovah-t idéz meg.85

Ha tehát Melki-Tszedeq Ábrahám följebbvalója, akkor ez csak úgy lehet, hogy az ő „magasságos Istene” (Élion) Ábrahám „mindenható Istenénél” (Saddai) magasabb rendű. Vagyis az első elnevezés magasabb isteni arculatot jelöl, mint a második. Másrészt sarkalatos igazság, amit soha nem említenek, hogy El Élion Emmanuellel szinonim, hiszen számértékük azonos.86 Ez a tény közvetlenül összekapcsolja Melki-Tszedeq történetét történet a „napkeleti bölcsekével”: következésképpen Melki-Tszedeq papsága El Élion papsága. A keresztény papság pedig Emmanuelé. Így, ha El Élion Emmanuel, akkor a két papság is egy, ebből következik, hogy a keresztény istentisztelet, eukarisztikus kenyér- és boráldozatával valóban „Melkisédek rendje szerinti”.87

A zsidó keresztény hagyomány a papság két formáját különbözteti meg, az egyik „Áron rendje szerinti”, a másik „Melkisédek rendje szerinti”. Az utóbbi rangosabb az előbbinél, mint ahogy Melkisédek is rangosabb Ábrahámnál, aki Lévi törzsének, következésképpen Áron családjának gyökere.88 Ezt a felsőbbséget Szent Pál világosan meghatározza: „És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitől is, a tizedszedőtől.”.89 A két papság kérdését nem boncolgatjuk tovább, bár még érdemes Szent Pál szavait idézni: „És itt (tudniillik a Lévitai papságban) halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, a ki bizonyság szerint él.”90 Ez a „bizonyság szerint élő”: Melki-Tszedeq, aki egyben a Manu, az „örökéletű” (héberül Le-olam). Ez az „örökélet” pedig a saját, kifejezetten az általa irányított ciklusának (Manvantara), vagy világának időtartamára vonatkozik. Ebből az okból kifolyólag „genealógiátlan”, s mert nem emberi eredetű, ő az ember igazi ősalakja; aki valóban Isten Fiaként teremtetett. Saját törvényének előírásán keresztül e világ számára ő az Isteni Ige kifejeződése és képmása.91

A „napkeleti bölcsek története három különböző személyiséget, az iniciatikus hierarchia vezetőit említi; a „Melki-Tszedeq”-ről való beszámoló csak egyet mutat be, igaz azt, akinek megvan a képessége, hogy önmagában egyesítse mindhárom tisztség szükséges kvalitásait. Így némelyek megkülönböztetik az Adoni-Tszedeqet, az „Igazság Urát”, aki a Kohan-Tszedeq, az „Igazság Papja”, és a Melki-Tszedeq, az „Igazság Királya” alakjait egyesíti. Ezek megfeleltethetőek a Brahmatma, a Mahatma és a Mahanga tisztségeivel.92 Szigorúan véve Melki-Tszedeq csak az utolsó arculatra vonatkozik, de miként azt a méltóság kifejezi, ez van a legközelebb a külső, következésképpen a legközvetlenebbül megnyilvánult világhoz, s amely rendes körülmények között mind a három világot felöleli. Az indiai dharma-radzsa pontos megfelelője a Melki-Tszedeqnek, de mint „világkirály” és az „igazság királya” közvetlenül csak a királyi hatalomra utal.93

Melki-Tszedeq mint az „igazság királyának” neve ugyanazokat a jellegzetes attribútumokat, a mérleget és a kardot foglalja magában, amelyek Mikaelt, az „ítélet angyalát” is jellemzik.94 A társadalmi szerkezetben ezek a jelvények az adminisztratív és a militáris hivatalokat jelölik, amik alapvetően a ksatrija kaszthoz tartoznak, s amik a királyi hatalom két alapelemének felelnek meg. Hieroglifikusan ezek alkotják a héber és arab haq gyököt, ami egyaránt jelent „igazságszolgáltatást” és „igazságot”.95 Ezek számos archaikus népnél a királyi hatalom jelölésére szolgáltak.96 A haq jogosít fel az igazságszolgáltatás hatalmára, a mérleggel szimbolizált egyensúly érvényesítésére, míg a kard97 szimbolikusan a királyi hatalmat jelöli. Szellemi értelemben a haq az igazság hatalmát jelöli. A szó egy módosult formája úgy öltött alakot, hogy a világi-materiális erő szimbólumát spirituális hatalomra cserélték, úgyhogy a haq hakká, azaz „bölcsességgé” (a héber hokmah-vá) vált, jelezvén, hogy a haq inkább a papi uralomra, mintsem a királyi hatalomra vonatkozik. Mindkét hasonlító forma (hasonló jelentéssel) benne foglaltatik a kan gyökben, ami „hatalmat”, „jogosultságot” és „tudást” jelent különböző nyelveken.98 A kan lényegében a bölcsesség spirituális, intellektuális uralma (innen a héber kohen, „pap”), míg a qan világi-materiális hatalmat jelöl, amelyből aztán több „birtoklást” jelentő szó, például a kain ered.99 E gyökök nyilván alkalmat adhatnának más megfontolásokra is, most azonban ezeket mellőzzük.

A héber kabbala Sekinah-ra való utalásai fogják teljesebbé tenni eddigi vizsgálódásunkat. A Sekinah-t az „alsó” világban Malkuth, a „királyság” jeleníti meg, amely a tíz Szefiroth közül az utolsó. Ez már önmagában is fontos, de még feltáróbbak a Tszedeq, vagyis az „igazság” Malkuthjának szinonimái.100 A Malkuth és a Tszedeq, azaz a „királyság” (világkormányzás) és az „igazság” egy pontba futása a Melki-Tszedeq titulusban tűnik fel újra. Ebben az összefüggésben ez a „szefirothikus fa” középső oszlopában található disztributív, balanszírozott „igazságot” jeleníti meg. Ezt az igazságot itt meg kell különböztetni attól az „igazságtól” (szemben a „könyörrel”), amely a „bal oldali oszlop” „szigorával” azonos, tudniillik ez két különböző arculat (a héberben egyébként két külön szó van eme arculatok megkülönböztetésére: a tszedaqah és a din). A kettő közül az első jelenti a szó legáltalánosabb és egyben legteljesebb értelmében az „igazságot”, mert ez hordozza az egyensúly és a harmónia fundamentális eszméit, felbonthatatlan kapcsolatban a „békével”.

Malkuth a gyűjtőmedence, „ahol a fentről eredő folyó vizei vagy úgyszólván az oly bőségesen kiömlő emanációk („spirituális influenciák” vagy áldások) összegyűlnek”.101 A magasságból eredő folyó, és az onnan lezubogó vizek kiváltképp emlékeztetnek a hindu tradícióban az égi Ganga folyó által játszott szerepre, és láthatóvá teheti az is, hogy a Sakti, akinek a Ganga egy arculata hasonlatos a Sekinah-hoz, nyilván mindkettőjük közös gondviselésszerű funkciója miatt. Az égi vizek eme „gyűjtőmedencéje” természetesen megfelel világunk spirituális centrumának, ahonnan a Pardes négy folyója tovahalad a négy kardinális pont felé. A Sion-hegyként azonosítják a spirituális centrumot, „világszívnek” nevezve azt az egész „Szentfölddel” együtt. Megfelelői a hindu Meru vagy a perzsa Alborzs.102 „A Jehovah szentségének Tabernákuluma, a Sekinah székhelye, a Szentek Szentje, ki a Templom szíve, az maga a Sion (Jerusálem) centruma, ahogyan a Szent Sion Izráel földjének centruma, és ahogyan Izráel földje a világcentrum.”103 Folytatható tovább is a dolog, nemcsak az összes fenti név fordított sorrendű felsorolásával, hanem hozzátéve a Templomban lévő Tabernákulum után a Frigyládát a Tabernákulumban, és a Frigyládán magán a Sekinah két Kherubim közötti ponton való megnyilvánulását is, a „spirituális Pólus” egymást követő megközelítéseit jelenítve meg.

Dante Jeruzsálemet mint a „spirituális Pólust” írja le, pontosan a fenti módon, amint az már máshol megvizsgáltuk.104 Mihelyt azonban valaki elhagyja a szorosan vett judaikus szempontot, a centrum szimbolikussá, tehát nem egy szór szoros értelemben veendő helymeghatározássá válik. A primordiális tradíció meghatározott feltételek szerinti adaptációjának szándékával létrehozott minden másodrendű spirituális centrum, mint már láttuk, a legfőbb centrum tükörképe. Tulajdonképpen Sion csak egy alacsonyabb rendű centrum lehetne, mégis hasonlósága miatt azonosították a legfőbb centrummal. Jerusálem, mint neve is jelzi, a valódi Sálem utánzata, amit pedig az imént mondtunk és mondani is fogunk, a „Szentfölddel” kapcsolatban, tudniillik, hogy ez nem pusztán Izráel földje, komprehenzívebbé teszi majd e jelzői kapcsolatot.

Ebben az összefüggésben a „Szentföldnek” van egy másik figyelemre méltó szinonimája, mely az „élők földje”, s amit egyértelműen a „halhatatlanság hazájaként” írnak le. Ilyen értelemben szó szerint vonatkoztatható a „földi Paradicsomra”, vagy annak szimbolikus megfeleléseire. Ugyanakkor másodlagos centrumokra, például Izráel földjére is átruházható. Úgy mondják, az „élők földje” hét tartományt foglal magában, amiről Vulliaud a következőt írja: „Ez a föld Kánaán, hol heten valának”.105 Ez kétségkívül szó szerint is igaz, azonban szimbolikus összefüggésben szemlélve e hét föld, akárcsak az iszlám tradícióbeliek, egyaránt vonatkoztathatóak a hét dvipára, amelynek a hindu tradíció szerint a Meru a közös centruma, de amire még visszatérünk. Feltűnő hasonlóság vehető észre, aligha véletlenül, a hét Manu-korszak (a mostani kalpa kezdetétől jelen korszakig számolva)106 és az ősi világok vagy előző teremtések között, amelyeket „Edom hét királya” személyesít meg (és ahol a „hét” megfelel a Genezis hét „napjának”).


75. A perzsa tradíció szerint kétféle haoma lehetséges: fehér, amit begyűjteni kizárólag a „szenthegyen”, az Alborzson lehet; és sárga, amely akkor foglalja el az előbbi helyét, amikor az irániak ősei elhagyják őshazájukat, majd később ez is elvész. Ez összefügg a szellemi elsötétedés egymást követő fázisaival, amelyek fokozatosan következnek be az emberi ciklus különböző korszakaiban.

76. Dionüszosznak vagy Bacchusnak sok neve van, ugyanannyi különböző arculattal összefüggésben; az egyik verzióban, a tradíció szerint Indiából érkezett. A történet, miszerint Zeusz combjából született, a legkülönösebb nyelvi kapcsolatra támaszkodik: a görög merosz („comb”) a Meru, a „sarkhegy” elnevezést helyettesítette, amivel fonetikusan közel azonos.

77. Mindkét szó számértéke: 70.

78. Melkhisédek áldozását általában az eukarisztia „előképének” tekintik, a keresztény papság pedig elvben, a zsoltárok Krisztusra vonatkozó szavai szerint maga Melkisédek papságával azonos: „Tu es sacerdos in æternum secundum ordinem Melchissedec” („Pap vagy te örökké a Melkhisedek rendje szerint”, Ps. 110,4).

79. A zsidókhoz írt levél, 5,11.

80. Az Abram nevet akkoriban még nem cserélték át Abrahamra; ugyanakkor (Gen. 17) feleségének nevét Sarairól Sarah-ra (Sára) változtatták, úgy, hogy mindkét név numerikus értéke ugyanaz marad.

81. Gen. 14,19–20.

82. Meg kell jegyeznünk, hogy ugyanaz a gyök található az Iszlam és a Muszlim szóban. A „Behódolás az Isteni Akaratnak” (ez a valódi értelme az Iszlam szónak) elengedhetetlen feltétele a „békének”; ez az eszme összevethető a hindu Dharmával.

83. A zsidókhoz írt levél, 7,1–3.

84. Uo. 7,7.

85. Gen. 14,22.

86. Mindkét név száma 197.

87. Ez a teljes indoklása a korábban jelzett azonosságnak; vegyük észre azonban, hogy a tradícióban való részvétel lehet, hogy nem mindig tudatos; ebben az esetben sem kisebb értékű a „spirituális influenciák” átadása, bár így az iniciatikus hierarchia bármely fokának megvalósítását nem foglalhatja magába.

88. Ez a felsőbbség összefügg az Új Szövetség Ősi Törvényt (Ótestamentum) meghaladó voltával (A zsidókhoz írt levél, 7,22). Az a kérdés, hogy Krisztus miért Júda királyi törzséből született, és miért nem Lévi papi törzséből (A zsidókhoz írt levél, 7,11–17) jogosnak látszik, azonban ennek vizsgálata túlságosan messzire vezetne. Az, hogy a tizenkét törzs intézménye Jákob tizenkét fiától származik, természetesen összekapcsolható a spirituális centrumok tizenkettes felépítésével.

89. A zsidókhoz írt levél, 7,9.

90. A zsidókhoz írt levél, 7,8.

91. Az alexandriai gnosztikusok Pisztisz Szophiájában Melkisédeket az „Örök Fény Nagy Átvevőjének” nevezik, ami megfelel Manu méltóságának, aki tulajdonképpen közvetlenül veszi át a Princípiumból a fénysugárként kiáradó intelligibilis Fényt, hogy azt birodalmába, a világba tükrözze. Többek között ez az, amiért Manut a „Nap Fiának” nevezik.

92. Más ismeretekkel is bírunk a Melki-Tszedeq kapcsán. Az egyik szerint Mikael szentelte fel a „földi Paradicsomban”, 52 éves korában. Ez a szimbolikus 52-es szám többek között a hindu tradícióban is fontos szerepet játszik, ahol a Véda lehetséges jelentéseinek teljes számát jelöli. Azt is mondják, hogy az Om szótag különböző kiejtései összefüggésben vannak ezzel a számmal.

93. A dharma-radzsa név vagy inkább cím a Mahábháratában különösen Judhisthirára vonatkozik, de mindenekelőtt Jamára, a „holtak ítélőjére”, akinek szoros kapcsolata van Manuval.

94. A keresztény ikonográfiában ezzel a két attribútummal ábrázolják Mikael angyalt az „Utolsó Ítélet” jeleneteiben.

95. Hasonlóan az ősi egyiptomiakhoz, akiknek ma vagy maat jelezte egy időben az „igazságszolgáltatás” és az „igazság” tartalmait. Ezt egyrészt az „ítélet mérlegének serpenyőivel”, másrészt „vázával”, a szív hieroglifájával jelenítették meg. A héberben a hoq „dekrétumot” („rendeletet”) jelent. (Ps. 2,7)

96. A haq szó numerikus értéke 108, ami az egyik alapvető ciklikus szám. Indiában a sivaita rózsafüzér 108 gyöngyből áll. A rózsafüzér elsődleges jelentésében a „világok láncát” szimbolizálja, azaz a ciklusok vagy egzisztenciális állapotok oksági láncolatát.

97. Ezt a jelentést a következő formulában összegezhetnénk: „erő a jog szolgálatában”, ha a modern használat egy tökéletesen külső értelmezéssel nem élne ezzel vissza mérhetetlenül.

98. Lásd Dante ezoterizmusa, VII. fejezet.

99. A han szó, amit Közép-Ázsia népei adtak vezetőiknek, ugyanazzal a gyökkel van kapcsolatban.

100. Tszedeq a Jupiter bolygó neve is, aminek angyalát Tszadqiel-Meleknek hívják. A hasonlatosság a Melki-Tszedeq névvel (amihez mindössze az El járul, amely „istennévképzőként” szokásos végződése valamennyi angyalnévnek) túlságosan szembetűnő ahhoz, hogy hangsúlyozni kellene. Indiában ugyanezt a bolygót Brihaszpatinak nevezik, aki „égi pontifex” is. A Malkuth egy másik szinonimája a Szabbath, aminek „megpihenés” értelme tökéletesen megfelel a „béke” ideájának, s többek között Sekinah külső arculatát fejezi ki, azt az arculatot, amely által összeköti magát az „alsó világgal”.

101. P. Vuillaud, La Kabbale juive, i. 509.

102. Továbbá megfelel a szamaritánusok Garizim hegyének, ugyanazt jelölve; ez a „Megszentelt hegység”, az „örökkévalóság hegye”, az „örök csúcs”, „Isten háza” és az „angyalai tabernákuluma”, „Sekinah székhelye”. Ezek még azonosíthatóak a „primordiális heggyel” (har Qadim), ahol az Éden volt, és ami nem merült el a vízözönben.

103. P. Vuillaud, La Kabbale juive, i. 509.

104. Dante ezoterizmusa, VIII. fejezet.

105. La Kabbale juive, ii. 116.

106. Egy Kalpa tizennégy Manvantarából áll. Vaivaszvata, a jelenlegi Manu a hetedik ebben a Kalpában, amely a Sri-Svéta-Varáha-Kalpa, azaz a „Fehér Vadkan Világkora” nevet viseli. Érdemes figyelembe venni, hogy a zsidók az Edom elnevezést Rómának adják; a hagyomány is beszél Róma hét királyáról, akik közül a második Numa, akit a város törvényhozójának tekintenek, s akinek neve visszafelé szótagolva pontosan Manu, ugyanakkor pontosan kapcsolható a görög nomoszhoz (törvény). Ezért elég okunk van elhinni, hogy a hét király bizonyos szempontból a hét Manu megszemélyesítője egy adott civilizáció tekintetében; másrészről a hét görög bölcs hasonló feltételekkel a hét Risi képviselője, akikben közvetlenül a miénket megelőző ciklus bölcsessége szintetizálódik.

A Világkirály V. | Tartalom | VII.