Számos nép rendelkezik a „földalatti világ” hagyományával. Nem szándékozunk itt ezeket teljes egészében bemutatni, mivel egy részük számunkra nem igazán fontos. Általánosságban szólva a „barlangok kultusza” többnyire összekapcsolódik a „belső” vagy „centrális” helyek gondolatával, továbbá a barlang és a szív szimbóluma között is nagyon szoros a kapcsolat.107 Másrészt ténylegesen léteznek Közép-Ázsiában, Amerikában, és talán másutt is barlangok vagy földalatti helyek, ahol bizonyos beavatási centrumok századokon keresztül fenn tudtak maradni. Nem nehéz ezekből a történetekből kibontani egy fontos szimbolikus tényt, mégpedig azt, hogy az ezeket a centrumokat körülvevő szimbolikus környezet egy szigorú rendbe illett, ami – nem pusztán óvatosságból –, meghatározta a földalatti centrumok elhelyezkedését. Talán Saint-Yves magyarázatott adhatott volna erre a szimbolizmusra, de ezt nem tette meg, így műve fantasztikus színezetet vett.108 Ami pedig Ossendowskit illeti, bizonyára képtelen volt bármit is megérteni, hiszen mondandója csupán a szimbolika legkézenfekvőbb, mondhatni szó szerinti jelentéseivel kapcsolatos.
Ezúttal a tradíció különböző megnyilvánulásai közül arra a sajátos jelentéskörre hivatkoznánk, amely konkrétan a judaizmushoz tartozva Lúzzal, a titokzatos várossal kapcsolatos.109 Maga a név eredetileg azt a helyet jelölte, ahol Jákob álmát látta, és amit ezt követően Béth-Elnek, azaz „Isten házának” nevezett.110 Úgy mondják, a „halál angyala” nem tudott belépni eme városba, és nem volt hatalma sem fölötte. Mellékes jelentőségű, de mégis érdekes összetalálkozása az elképzeléseknek, hogy néhányan Lúzt Alborzs közelébe helyezték, ami a perzsáknak szintén a „halhatatlanság hazáját” jelenti. Lúz közelében egy mandulafa (héberül lúz) áll, gyökerénél egy földalatti átjáróhoz111 vezető üreggel, ami egy tökéletesen elrejtett városba vezet. A lúz szó számos megjelenésében az elrejtést, beburkolást, leplezést, elhallgatást, titokban tartást jelentő gyökből származik. Érdemes megjegyezni, hogy eredetileg a mennyeket leíró szavak ugyanilyen értelemmel bírtak. Általában a latin coelumot azonosnak tekintik a görög koilonnal, azaz „üreggel” (amit Varro a cavo coelummal jelzett, sokkal szorosabb kapcsolatban a „barlanggal”, mint azt általában feltételezik). Azonban a legősibb, legeredetibb és legfontosabb alaknak a caelumot tartják, ami igen közeli rokonságban van a caelare („elrejteni”) igével. A szanszkrit Varuna (a „mindent betakaró”) a var („befedni”) szóból ered, s ezzel egybevág a kal gyök jelentése, ami a latin celarével, a caelare egy másik formájával, és görög szinonimájával, a kalupteinnel van kapcsolatban.112 A görög Uránosz ugyanennek a szónak csak egy másik formája, mivel a var könnyen változhat urrá. Ezek a szavak így „az, ami lefed”,113 „az, ami elfátyoloz”,114 illetve „az, ami elrejtett” összetett kifejezéseket jelzik. Ez utóbbinak kettős jelentése van. Egyrészt az érzékszervek elől az érzékfölötti birodalomba való elrejtettséget, másrészt a sötétség vagy a lezáródás időszakai alatt a tradíció elérhető megnyilvánulásainak megszűnését jelenti, aminek következtében a „mennyei világ” „földalatti világgá” válik.
A „mennyel” kapcsolatban még egy másik észrevétel is tehető. Lúzt „kék városnak” is nevezik, s a kék, a zafír115 színe mint mennyei szín ismeretes. Indiában úgy mondják, hogy az égbolt kék színét a Meru déli oldaláról visszaverődő fény hozza létre. Meru déli oldala a zafírból „készült” Dzsambu-Dvipára néz, ami magától értetődően ugyanazt fejezi ki szimbolikusan. Dzsambu-Dvipa, ellentétben az általános elképzeléssel, nem csak Indiát képviseli, hanem a teljes földi világot jelenlegi állapotában. Ezt a világot úgy tekinthetjük, mint ami Meruhoz képest délen terül el, s tehetjük ezt már csak azért is, mert Merut az Északi Pólussal116 azonosítják. A hét dvipa (szó szerint „sziget” vagy „kontinens”) egymás után bukkan fel bizonyos ciklikus időszakok folyamatai alatt úgy, hogy mindegyik a földi világot jeleníti meg a neki megfelelő időszakaszban. A dvipák egy lótusz alakot formálnak annak centruma, vagyis a Meru felé fordulva, a tér hét régiójának megfelelően.117 Így Meru oldalait a hét dvipa felé fordítja, amelyeknek mindegyike a szivárvány egyik színét tükrözi vissza.118 E színek átfogó szintézise a fehér, ami világszerte a legfőbb spirituális uralmat szimbolizálja.119 Jelen esetben a Merut, ezáltal pedig az egységet jelöli (később látni fogjuk, hogy Merut „fehér hegynek” is nevezik). A fehér ekképpen megkülönbözteti az igazi Merut annak más oldalaitól, amelyek a dvipákkal összefüggésben csak egyes arculatait képviselik. Úgy tűnhet, hogy a dvipákon keresztül a megnyilvánulás minden egyes szakaszára különböző helyzetet vesz fel. Az igazság azonban az, hogy Meru, a centrum mindvégig kimozdítatlan marad, és az egyik időszakról a másikra változó földi világ függ tőle, s igazodik hozzá.
A számos különböző jelentése miatt figyelmesebb tanulmányozást is megérdemlő lúz szóra visszatérve, közönséges értelemben „mandulát”, kibővítve „mandulafát”, illetve valaminek a „magvát, „velejét” jelenti. A mag, mivel a legbelsőbb, legrejtettebb, valamint egy teljesen körülzárt részt jelent, az Agarttha névben is benne rejlő „sérthetetlenség”120 képzetét idézi fel. De ez a neve egy sajátos, elpusztíthatatlan testnek is, amit szimbolikusan egy rendkívül kemény csont jelenít meg, s amellyel a test halála után feltámadásáig kapcsolatban marad.121 Ahogy a mag magában foglalja a csírát, s ahogyan a csont tartalmazza a velőt, úgy foglalja magába a lúz az individuális létből való kigyógyuláshoz szükséges elemeket. Ez a gyógyulás (az eredeti állapot helyreállítása) a „mennyei harmat” által megy végbe, ami majd újra életre kelti a száraz csontokat. A legszemléletesebben Pál írja le ezt a folyamatot: „Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben.”122 Ez a „dicsőség” megfelel a magasabb világban szemlélt Sekinah-nak, akivel a „mennyei harmat” szoros kapcsolatban áll, miképpen azt már az előző fejezetben kifejtettük Lúz elmúlhatatlansága123 révén a „halhatatlanság magva”, ahogy az ugyanezt a nevet viselő hely a „halhatatlanság hazája” Mindkét esetben itt ér véget a „halál angyalának” hatalma. Olyan ez, mint a halhatatlanság egyfajta tojása vagy csírája,124 ugyanakkor összehasonlítható a bábbal is, amelyből pillangó bújik ki,125 amely párhuzam pontosan kifejezi lúz szerepét a feltámadással kapcsolatban.
Lúzt hagyományosan a gerincoszlop aljához helyezik, ami furcsának tűnhet; azonban értelmét a hindu tradícióban megjelenő Kundalini126 erőre való hivatkozás megvilágíthatja. A Kundalini az emberben immanensen megnyilatkozó Sakti,127 azaz erőforma, amit a szubtilis testnek a gerincoszlop aljával megfelelésben álló részében összetekeredett kígyó jelenít meg. Legalábbis így van az átlagemberben, azonban bizonyos technikák, mint például a hatha-jóga segítségével felébresztik, megmozdítják és az egyes idegközpontokkal párhuzamba állítható kerekeken (csakrákon) vagy lótuszokon (kamalákon) keresztül felemelkedésre késztetik a kígyót, hogy a „harmadik szem”, Siva homlokszemének régióját elérje. Ez a szint képviseli a primordiális állapot helyreállítását, ahol az ember visszanyeri az „örökkévalóság-tudatot”, amelyen keresztül megvalósítja azt, amit másutt a „virtuális halhatatlanságnak” neveztünk. Eddig a pontig még az emberi állapotban vagyunk, a következő fázisban azonban a Kundalini eléri a fej tetejét,128 ez pedig a lét magasabb állapotainak meghódítását szimbolizálja. Ami kitűnni látszik eme összehasonlításból, az az, hogy lúznak a test alsó részében csak a „bukott ember” állapotával van összefüggésben, ami az emberiség egészére nézve a legfőbb spirituális centrumnak a „földalatti világba” kerülésével vethető össze.129
107. A barlang vagy grotta a szívüreget jeleníti meg, a lét centrumaként és a „Világtojás” belsejeként felfogva.
108. Például az érintett átkelés a „pokolraszállás”. Ez összevethető azzal, amit ugyanebben a tárgyban mondtunk a L’Ésoterisme de Dantében.
109. Az itt megadott ismertetés részben a Jewish Encyclopaedia-ból való.
110. Genezis, 28,19.
111. Bizonyos észak-amerikai népek tradíciói szintén beszélnek egy fáról, amelynek segítségével az eredetileg a föld belsejében élő emberek elérték a felszínt, míg ugyanazon faj más tagjai a földalatti világban maradtak. Valószínűleg Bulwer-Lyttont ezek a tradíciók inspirálták a The Coming Race megírására, amelynek egy újabb kiadása a The Race, which will exterminate us címet kapta.
112. Más latin szavak is származnak a kal gyökből, mint például a caligo és talán összetétellel az occultus szó is. Másrészt az is lehetséges, hogy a caelare alak egy másik, a caed gyökből származik (amelyikből a cadere is), és így „elválasztani”, „elrejteni” jelentést nyer. Mindenesetre e gyökök által kifejezett értelmek, amint láttuk, közel állnak egymáshoz, s így könnyen okozhatták a caelare és a celare szavak összeolvadását, még akkor is, ha a két forma etimológiailag független egymástól.
113. A „világ teteje”, ami összekapcsolható a mennyországgal vagy az „élők világával”, a közép-ázsiai tradícióban összefügg a „nyugati éggel”, ahol Avalokitesvara uralkodik. A „lefedés” értelmét illetően a „befedve lenni” szabadkőműves kifejezés is felidéz valami hasonlót, tudniillik a Páholy csillaggal borított mennyezete a menny boltozatát jeleníti meg.
114. Ez Ízisz vagy Neith fátyla Egyiptomban, valamint a távol-keleti tradícióban az egyetemes Anya „kék fátyla” (Tao-te king, 6. fej.). Ha az ember ezt az értelmezést a látható égre alkalmazza, felfedezhet egy célzást az asztronómiai szimbolikában betöltött szerepére, ahol elrejti vagy elleplezi a magasabb igazságokat.
115. A zafír fontos szerepet játszik a bibliai szimbolikában, különösen gyakran jelenik meg a próféták látomásaiban.
116. A szanszkritban észak: uttara, azaz a legmagasabb régió; dél: daksina, azaz a jobb oldali terület, vagyis az, amelyik az ember jobbján van kelet felé fordulva. A Nap észak felé tartó felszálló ágát, amely a téli napfordulóval kezdődik és a nyári napfordulóval ér véget, uttarajanának nevezik. A Nap dél felé tartó leszálló ágát, amely a nyári solstitiummal kezdődik és a téli solstitiummal ér véget, daksinajanának nevezik.
117. A hindu szimbolikában (amit a buddhizmus a „hét lépés” legendájában őrzött meg) a tér hét régiója: a négy kardinális pont, a zenit, a nadír és maga a centrum. Megjegyezhető, hogy ezek a háromdimenziós kereszttel jeleníthetőek meg (a centrumból kiinduló hat irány kettesével egymással szemben). Hasonlóképpen a kabbalisztikus szimbolikában a „szent palota” vagy „belső palota” a hat irány centrumában van, így hozva létre a hetességet. „Alexandriai Kelemen azt mondja, hogy Istenből, a Világegyetem szívéből áradnak ki a tér fő irányai, egy fel, egy le, egy jobbra, egy balra, egy előre és egy hátra, és tekintetét a hat irány felé mindig egyenlő mértékben fordítva teremti meg a világot. Ő a kezdet és a vég (alpha és ómega), benne teljesül az idő hat fázisa, és tőle nyeri el határozatlan kiterjedését. Ez a 7-es szám titka.” (idézve. P. Vulliaud: La Kabbale juive, i. 215–6.) Mindez a primordiális pont térben és időben való kibontakozására vonatkozik. Az idő hat fázisa, a tér hat irányával összefüggésben a hat ciklikus időszakasz, amelyek egy másik, általánosabb időszakasz alosztályait képezik. Ezt néha mint a hat millennáriumot (ezredévet) ábrázolják. Ugyanakkor ezek a Genezis első hat napjával és Szabbathtal, a hetedikkel vannak kapcsolatban, ami a Princípiumhoz vagy a centrumhoz való visszatérést jelenti. Ily módon hét időszakasszal bírunk, amelyek kapcsolatba hozhatóak a hét dvipa megnyilvánulásaival. Bár ezen időszakok mindegyike egy Manvantara, a Kalpa két teljes hetes időszakaszt foglal magában. Azonkívül az is érthető, hogy ugyanaz a szimbolika alkalmazható más, különböző fokokra is a szerint, hogy mennyire kiterjedt ciklikus időszakaszokat vizsgálunk.
118. Lásd amit már korábban elmondtunk a szivárvány szimbolikájával kapcsolatban. Tulajdonképpen csak hat szín van, amelyek kettesével komplementerek, megfelelve az ugyancsak kettesével szembenálló hat iránynak. A hetedik nem más, mint maga a fehér, ugyanúgy, ahogy a hetedik régió maga a centrum.
119. Ez az oka annak, hogy a Pápát a katolikus hierarchiában miért öltöztetik fehérbe.
120. Ez az, amiért a mandulafát a Szűz szimbólumának tekintik.
121. Talán érdemes megjegyezni, hogy minden valószínűség szerint a judaista tradíció inspirálta Leibniz „állatról” (azaz élőlényről) szóló elméleteit, ami örökké fennmarad a testtel, mindössze halála után „miniatürizálódik”.
122. Szent Pál. I. levele a Korinthusbeliekhez, 15,42. Az analógia törvényének egy pontos alkalmazása található meg ezekben a szavakban: „Ami lent van, megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, megfelel annak, ami lent van.”
123. A szanszkritban az aksara szó jelöli az „oldhatatlanságot”, „elmúlhatatlanságot” és az „elpusztíthatatlanságot”. Ez jelöli azt a szótagot, a nyelv azon első elemét vagy csíráját, amit mindenekelőtt arra az Om szótagra vonatkoztathatunk, amely, mint mondják, egymagába foglalja a Véda hármas esszenciáját.
124. Ugyanez más formákban fellelhető más, különböző tradíciókban, különösen – nagyon érdekes fejleményeivel együtt – a taoizmusban. Ebben a tekintetben ez a mikrokozmikus rendben a makrokozmikus rend „Világtojásának” paralelje, ugyanis ez az „eljövendő ciklus” lehetőségeit tartalmazza. A katolikus krédóban: vita venturi sæculi.
125. Itt utalhatunk a Pszükhé görög szimbolikájára, mely nagy részben erre a hasonlatra támaszkodik (lásd F. Pron: Psyche.).
126. A kundali szó (nőnemben kundalini) gyűrű vagy spirál alakban történő összecsavarodottságot jelöl. Ez az összecsavarodott állapot az embrionális vagy „kifejletlen” állapotot szimbolizálja.
127. E tekintetben és egy bizonyos összefüggésben Sakti tartózkodási helyét a szívüreggel is azonosítják. Már utaltunk a hindu Sakti és a héber Sekinah közötti kapcsolatra.
128. Ez a Brahma-randhra, a „Brahma-nyílás”, a szusumna vagy „szívkoszorú-verőér” találkozási pontja a „napsugárral”; ezt a szimbolikát részletesen megvitattuk a L’Homme et son devenir selon le Védánta című műben.
129. Mindezeknek nagyon szoros kapcsolata van egy jól ismert hermetikus mondással: „Visita inferiora terraæ, rectificando invenies occultum lapidem, veram medicinam” [„Kutasd föl a földet fenekestül, tökéletesítsd magad, és meg fogod találni az elrejtett követ, az igazi gyógyszert.” – a ford.], amelynek akrosztichonja a Vitriolum szót adja. Ugyanakkor egy másik nézőpontból a „bölcsek köve”, a lapis philosophorum, az igazi gyógyszer, a „hosszú élet elixírje”, ami nem más, mint a „halhatatlanság itala”. Az interiorát néha inferiorának írják, de ez nem változtat a lényegi jelentésén, hiszen mindkét esetben ugyanaz az egyértelmű célzás jelenik meg a „földalatti világra”.