Úgy mondják, Agarttha nem mindig a föld alatt működött, és ez nem is marad mindig így. Eljön az idő, Ossendowski tudósítása szerint, amikor „Agharti népei feljönnek barlangjaikból, hogy megmutatkozzanak a föld színén”.130 A látható világból való eltűnése előtt a centrum egy másik nevet viselt, mivel a „megfoghatatlan”, „hozzáférhetetlen” (valamint „sérthetetlen”, mint a Sálem, a „béke hazája”) jelentésű Agarttha még nem vált megfelelővé. Ossendowski a föld alá vonulás idejét több mint hatezer évvel ezelőttre teszi. Ez elfogadható megközelítésben a Kali-Juga, a „Sötétség Kora”, az ős-nyugati „Vaskor” kezdetének felel meg, amely a Manvantara négy korszaka közül az utolsó.131 A centrum újramegjelenésének ezért e korszak végével kell egybeesnie.
Említettük már, hogy különböző szimbólumok felhasználásával valamennyi tradíció beszél valaminek az elvesztéséről vagy elrejtőzéséről. Általános értelemben ez az elveszettség pontosan megfelel a kali-jugai ember állapotának. A jelenlegi lezáró és feloldó korszak132 feltételei olyanok, hogy az iniciatikus tudásnak, ennélfogva a történeti antikvitás (ami jóval később veszi kezdetét, mint a Kali-Juga)133 „misztériumainak”, valamennyi nép titkos társaságának rejtve kell maradnia mindaddig, míg egyáltalán fennmaradnak. Tényleges beavatásban csak azok a szervezetek képesek részesíteni, ahol egy hiteles tradicionális doktrína még működésben van, de amelyek egyúttal egyfajta elhomályosítást is végeznek, amikor a tanítás szelleme többé már nem kelti életre a szimbólumokat, amelyek így annak csak külső illusztrációivá válnak. Ez pedig akkor történik meg, ha különböző okok miatt a tudatos kapcsolat a spirituális centrummal végleg megszakad. A legfőbb centrummal való tényleges és közvetlen kapcsolat elvesztése a legnyilvánvalóbb jele egy tradíció elvesztésének, s ami elsősorban a másodrendű, függő centrumokat érinti.
Meg kell jegyeznünk, hogy amiről beszélünk, inkább rejtetté, s nem elveszetté lett, hiszen nem mindenki számára tűnt el, s bár rendkívül kevesen, de mégis vannak olyanok, akik teljes egészében birtokolják azt. Ez természetesen lehetőséget ad másoknak, hogy újra felfedezzék, feltéve, ha azt megfelelő módon, úgyszólván intenciójuknak olyan irányba állításával keresik, amelyikben a harmonikus rezgések felébresztésén keresztül képessé válnak egy valódi szellemi kommunikáció kialakítására a „legfőbb centrummal”,134 az összehangzó akciók és reakciók135 törvényén keresztül.
Valamennyi tradícióban a helyes intenciót mindig szimbolikusan jelenítik meg, általában „kelet felé fordulással”, ami valójában egy olyan spirituális centrum felé irányulást jelent, amely bármilyen is legyen, mindig csak tükörképe az igazi „Világcentrumnak”.136 Azonban a Kali-Juga előrehaladása során az egyre zártabbá és rejtettebbé váló centrummal való egység megvalósítása egyre nagyobb akadályokba ütközik. Egyúttal a másodrendű centrumok, amelyek külső, látható képviseletei a legfőbb centrumnak, egyre kivételesebbekké válnak.137 Amikor azonban e korszak befejeződik, a tradíció szükségképpen teljes egészében újra megnyilvánul majd, hiszen minden egyes Manvantara kezdete egybeesik az azt megelőző végével, ily módon foglalva magába a primordiális állapot elkerülhetetlen visszatérését az ember számára a földre.138
Európában a századok hosszú során át mára az ortodox szerezetek közvetítésével fenntartott tudatos kapcsolat a centrummal teljesen megszakadt. Ez az elválás inkább fokozatosan, különböző egymást követő szakaszokban ment végbe, mintsem egyszerre.139 Ezek közül a legelső a XIV. század elején történ, mikor is a lovagrendek egyik fő szerepe a Kelet-Nyugat közötti közvetlen kapcsolat felvétele lett. Egy ilyen jellegű összeköttetés fontossága könnyen érthetővé válik, ha felidézzük, hogy a centrumot, legalábbis a történeti időkben, mindig Keleten fekvőként írták le. Az összeköttetés a Templárius Lovagrend elpusztítása után, kevésbé szemmel látható módon, a Rózsakeresztesek tartották fenn, vagy azok, akiknek később ezt a nevet adták.140 A reneszánsz és a reformáció jelzi a másik kritikus időszakot, amely után, mint azt Saint-Yves sugallni látszik, a teljes és végső szakadás egybeesik a harmincéves háborút 1648-ban lezáró vesztfáliai egyezménnyel. Figyelemre méltó tény, hogy számos író egyetért abban, hogy röviddel a harmincéves háború után az igazi Rózsakeresztesek elhagyták Európát és visszatértek Ázsiába: emlékezetbe idézhető, hogy a rózsakeresztes adeptusok száma tizenkettő, hasonlóan Agarttha belső köre tagjainak számához. Így tehát, alkalmazkodva oly sok spirituális centrum felépítéséhez mindkettő a legfőbb centrum képmására lett kialakítva.
A fenti korszak után a tényleges iniciatikus tudást igazán már egyetlen nyugati szervezet sem őrizte meg. Swedenborg szerint az „elveszett Igét” ezentúl Tibet és a tatárok bölcsei között kell keresni, ahová Anne-Catherine Emmerich víziója a miszteriózus „próféták hegyét” is helyezi. A valódi értés nélküli, töredékes információgyűjtés járult hozzá Madame Blavatsky „Nagy Fehér Páholyról” szóló gondolatának kitalálásához, ami nemhogy nem tükörképe, de egész egyszerűen karikatúrája vagy képzeletszülte paródiája Agartthának.141
130. Ezek egy prófécia utolsó szavai, amit a „világkirálynak” tulajdonítottak 1890-ben, amikor megjelent Narabanchi kolostorában.
131. A Manvantarát vagy Manu korát Maha-Jugának is nevezik, ami négy Jugát vagy másodrendű időszakot foglal magában: a Krita-Jugát (vagy Szatja-Jugát), a Tréta-Jugát, a Dvapara-Jugát és a Kali-Jugát. Ezek a görög-római antikvitás „Arany-” „Ezüst-” „Bronz-” és „Vaskorával” azonosíthatóak. E korszakok egymásra következésében észrevehető egy fokozatos materializáció, ami a princípiumtól való távolodás következménye. A primordiális állapotról indulva ez szükségszerű velejárója a korporális világban lejátszódó ciklikus megnyilvánulásnak.
132. E kor kezdetét, bibliai szimbolikával élve a Bábel tornya és a „nyelvek összekavarodása” jeleníti meg. Azt gondolhatnánk, hogy a bukás és a vízözön megfelel az első két korszak végének, de valójában a héber tradíció kezdőpontja nem esik egybe a Manvantara kezdetével. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a ciklikus törvények nem egyforma kiterjedésű, egymást is átható szintekre, korszakokra vonatkoznak. Ebből erednek azok a bonyodalmak, amelyek első rátekintésre kibogozhatatlannak tűnnek, és igazán csak a megfelelő tradicionális centrumok hierarchikus egymás alá vetettségi rendjének tanulmányozásával érthetőek meg.
133. Úgy tűnik, az a tény soha nem volt megfelelőképpen hangsúlyozva, hogy a hivatalos történészek gyakorlatilag majdnem az összes kultúra Krisztus előtti hatodik századét megelőző szakaszára lehetetlennek tartják egy megkérdőjelezhetetlen kronológia felállítását.
134. A fentebb elmondottak megengedik, hogy egy pontosabb értelemben tolmácsoljuk az Evangéliumok következő szavait: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Szt. Máté, 7,7) Természetesen azokra a jelentésekre kell gondolni itt, amit a „helyes szándék” és „jóakarat” kifejezések formájában próbáltunk körülírni. A Pax in terra hominibus bonæ voluntatis értelme is könnyen felfedezhető ebben az összefüggésben.
135. Ezt a kifejezést a taoista doktrínából kölcsönöztük. Kiegészítésként hozzátehetjük, hogy az „intenció” szót egy olyan értelemben használjuk, ami tökéletesen megfelel az arab nijah szó általános fordításának, valamint a szó latin etimológiájának (in-tendere: „irányulni”, „törekedni” valami felé).
136. Az iszlámban az orientáció a qiblah (kelet felé fordulás), ha használhatjuk ezt a kifejezést, a nijah, az intenció testet öltése. A keresztény templomok keletelése egy másik sajátos esete ennek, amely lényegileg ugyanahhoz az eszméhez kapcsolódik.
137. Csak egy viszonylagos „kivetülésről” van természetesen szó, mivel ezek a másodrendű spirituális centrumok önmagukat a Kali-Juga kezdete óta több-kevesebb szigorúsággal lezárják.
138. Ez a „mennyei Jeruzsálem” megnyilvánulása, ami a befejeződő ciklussal kapcsolatban pontosan megegyezik a ciklus kezdetével összefüggő „földi Paradicsommal”, ahogyan azt a Dante ezoterizmusa című tanulmányban kifejtettük.
139. Ugyanakkor egy magasabb szempontból az emberek számára a primordiális centrumtól való távolságban fokozatok vannak, amelyek a különböző Jugák elválasztásával vannak összhangban.
140. Itt újra a Dante ezoterizmusa című tanulmányunkra kell hivatkoznunk, ahol megadtunk minden szükséges segédinformációt.
141. Azok, akik megértették az itt közzétett megfontolásokat, mintegy egyenes következményeként fogják látni, hogy miért nem tudjuk komolyan venni a jelenkori Nyugaton született pszeudo-iniciatikus szervezeteket: mihelyst kissé szigorúbb vizsgálatnak vetjük alá őket, rögtön kiderül, hogy egyik sem képes a „szabályszerűség” legcsekélyebb bizonyítékát sem felmutatni.