Ami a „legfelső ország” elhelyezkedésének kérdését illeti, még nem foglaltunk állást, részben a téma bonyolultsága miatt, részben pedig, mert periférikusnak bizonyult ahhoz a szemponthoz képest, amit ki akartunk fejteni. Minden okunk megvan feltételezni, hogy több egymást követő elhelyezkedés létezett egy másik, a hosszabbra nyúló, Manvantarának nevezett ciklus különböző alosztályaival összefüggésben. Ha az egész ciklikus tartalom valahogyan az időn kívülre kerülne, az esetben a tradicionális formák megalapítási módjával összefüggő helymeghatározásokban egy hierarchikus rend lenne észrevehető, amely formák nem többek, mint az egész Manvantarát meghatározó principiális, primordiális tradíció adaptációi. E pontos újra fel kell hívnunk a figyelmet a lehetőségre, mely szerint egy időben több, a principiális centrumhoz kapcsolódó, annak képmását visszatükröző másodrendű centrum is létezhet. Ezek könnyen okozhatnak zavart, mert a függőségben lévő centrumok szemmel láthatóságuk miatt jóval feltűnőbbek, mint a legfőbb centrum.178
Hivatkozással a fentiekre, már utaltunk a lámaizmus központja, Lhásza és az Agarttha közti hasonlóságra. Még Nyugaton is fennmaradt két város, Róma és Jeruzsálem, amelyek földrajzi fekvése összehasonlítható eredetet sugall. Már kifejtettük, hogy Jeruzsálem Melki-Tszedeq titokzatos Sálemének megnyilvánult tükörképe. Tény, hogy létezett az ősi időkben valami, amit szakrális vagy papi földrajznak hívhatnánk, s amelynek szabatos törvényei179 határozták meg a városok és templomok elhelyezését. Ez jelzi azt az a kapcsolatot, ami az egybeforradt „papi” és „királyi” művészet és építőművészet180 között fennállt, valamint bizonyítékként szolgálhat arra, hogy az őscéhek és testületek akkoriban valódi iniciatikus tradíció birtokában voltak.181 A városalapítás és a doktrína-megnyilvánítás, vagyis az idő és tér által meghatározott feltételekhez való alkalmazkodásból eredő új tradicionális forma között volt már bizonyos kapcsolat, ami doktrínakifejtést szimbolizáló városépítést eredményezte.182 Természetesen a legkörültekintőbb elővigyázatossággal jártak el, amikor egy világrész centrumának szánt metropolisz, vagy egy meghatározott város fekvését megválasztották, amiért érdemes a városok neveit gondosan megvizsgálni, az alapításuk körülményeiről szóló beszámolókkal egyetemben.183
A pre-hellén Krétán egy,184 Egyiptomban úgy tűnik, több ilyen város vagy centrum létezett, amelyeket valószínűleg egymást követő korszakokban alapítottak, mint Memphist és Thébát.185 Az utóbbi, egy görög városra is utaló elnevezés különösen érdekes mint spirituális centrum jelölője és mint közeli rokona a héber Thebahnak, vagy Noé özönvízi bárkájának. Maga Noé bárkája a legfőbb centrum másik képviselője, különösen a tradíció átmeneti időszakra, egyfajta lefátyolozott állapotban186 történő megőrzésének értelmében. Ez az átmeneti időszak két ciklus közötti intervallumban egy kozmikus kataklizma által lerombolt minden elsőrendű feltételt, helyet adva ezáltal egy teljesen új állapotnak.187 Noé szerepe188 a Bibliában nagyon hasonló ahhoz, amit a hindu tradícióban Szatjavrata játszik, aki később Vaivaszvata névvel vált a jelenlegi Manuvá. Míg azonban ez utóbbi tradíció a jelenlegi Manvantara kezdetére utal, addig a bibliai vízözön ugyanezen Manvantarán belül egy másik, szűkebb ciklus eljövetelét jelezte,189 tehát nem ugyanazt, hanem pusztán két egymással analóg eseményt jelenítenek meg.190
Érdemes megemlíteni a bárka- és a szivárvány-szimbolika között fennálló kapcsolatot, amit a bibliai leírásban pontosan a vízözön tetőpontján Isten és a földi teremtmények közötti szövetsége jeleként feltűnő szivárvány sugalmaz.191 A kataklizmatikus vízözön közben a bárka az alsó vizek óceánján úszik, majd feltűnik a szivárvány a fellegekben, a káosz végeztével bekövetkező mindenre kiterjedő helyreállítás, a rend újraalapítását jelezve. A bárka- és szivárványformák a szigorú analogikus kapcsolatban egymás megfordításai és komplementerei. A bárka lefelé, a szivárvány felfelé domboruló alakja egy olyan körforma egy-egy felét192 teszi ki, amely igazán tökéletesnek csak a ciklus kezdetén mutatkozik. E forma egy gömb függőleges szelete; ennek vízszintes metszetét a „földi Paradicsom” kör alakja jeleníti meg,193 amelyet kereszt alakban oszt fel a „sarkhegyről” eredő négy folyó.194 A mindenség újjáalakítása ugyanannak a ciklusnak a végénél következik be, de megjegyzendő, hogy a „mennyei Jeruzsálemet” jelölő négyszög195 váltja fel a kört, így jelölve annak a végrehajtását, amit a hermetikusok a „kör négyszögesítésének” hívnak. A gömb, megjelenítve a primordiális, centrális pont kiterjeszkedésén keresztül a lehetőségek kibontakoztatását, a megvalósítás befejezésekor, vagyis valamely részleges ciklust illető végső egyensúly létrejövetelekor átváltozik kockává.196
178. Átvéve Saint-Yves-nek a Tarot szimbolikájából kölcsönvett terminológiáját, a legfőbb centrum más centrumokkal kapcsolatban hasonló a „huszonkét árkánum zárt zérójához”.
179. Platón Timaeusa tartalmaz bizonyos leplezett utalásokat a szóban forgó tudománnyal kapcsolatban.
180. Elevenítsük fel itt a Pontifex méltóságáról mondottakat. Valamint az is, hogy a „királyi művészet” kifejezést a modern szabadkőművesség használta.
181. A rómaiaknak Janus egyszerre volt a misztériumokba való beavatás és a kézművesek testületének (collegia fabrorum) istene, s ebben a kettős társításban különösen fontos tény rejlik.
182. Példaként említhetjük meg Amphion szimbolikáját, aki lantjának hangjaival emelte fel Théba falait. Rövidesen látjuk majd, hogy mit jelöltek Théba városának nevével. A líra (lant) fontossága az orphikában és a püthagoreizmusban jól ismert. Jegyezzük meg, hogy a hangszerek hasonló szerepet játszva gyakran kerülnek említésre a kínai tradícióban, de amit ezekről mondanak, nyilván szintén szimbolikusan kell érteni.
183. Ami az elnevezéseket illeti, található ezekre néhány példa az előzőleg elmondottakban, különösen a fehérség ideájához kapcsolódóakban. Jóval több is elmondható a szent tárgyak kapcsán, amelyekhez néhány esetben valódi hatalom és városvédő képesség társult. Így volt ez a legendás trójai Palladium, valamint Rómában a Salii (Salius-papok) pajzsai esetében (mint mondják, Numa idejében egy meteorit ereszkedett le az égből, amelyből aztán pajzsok készültek; a Salius-papok testülete tizenkét tagból állt). Ezek a tárgyak a „spirituális influenciákat” támogatták, akárcsak valaha a zsidók Frigyládája.
184. Ebben a tekintetben Minosz neve elegendő jelzésként szolgálhat, ami Menesz volt Egyiptomot illetően. Utaljunk még a római Numa névről elmondottakra és idézzük fel a jeruzsálemi Slomoh név jelentését is. Krétához kapcsolódva engedtessék meg rámutatni, hogy a középkor építészei számára a labirintus-szimbolika rendkívül nagy jelentőséggel bírt. A legkülönösebb, hogy számos templom padlózatán végigkövethető volt gyalog a labirintus útvonala, amit úgy tekintettek, mint egy szentföldi zarándoklat pótlását azok részéről, akik nem tudták végrehajtani.
185. Mint már említettük, a görögöknél Delphoi játszotta ezt a szerepet; neve a delfin nevére emlékeztet, amelynek fontos szimbolikus értéke van. Babilon egy másik figyelemre méltó név: Bab-Ilu jelöli a „menny kapuját”, ami egyike a Jákob által Lúzhoz csatolt ismérveknek. Jelentheti még „Isten házát is, mint Béth-El, amikor azonban a tradíció elveszett, az „összezavarodás” szinonimája lett, s a szimbólum megfordulásaként ekkor foglalja el Janua Inferni Janu Coeli helyét.
186. Ez az állapot összehasonlítható a ciklus-kezdést szimbolizáló „Világtojás” állapottal, ami csíra-állapotban tartalmazza a ciklus alatt kibontakozó összes lehetőséget; hasonló módon a bárka a világ restaurációjához szükséges elemeket tartalmazza, amelyek így az eljövendő állapot csírái.
187. A „pontificatus” további feladata, hogy biztosítsa az átkelést vagy a tradicionális transzmissziót egyik ciklusból a másikba; a bárkaépítés ebben az esetben ugyanazt jelenti, mint a szimbolikus hídépítés, hiszen mindkettőnek az a rendeltetése, hogy lehetővé tegye a természetesen több értelmű „átkelést a vizeken”.
188. Az is említésre méltó, hogy Noé azt mondta, első a szőlőültetés (Gen. 9,20), ami egybevág a bor szimbolikus jelentőségéről, és annak Melkisédek áldozatával összefüggésben a beavatási rítusokban játszott szerepétől korábban elmondottakkal.
189. A bibliai özönvíz egyik történelmi vonatkozása kapcsolatba hozható azzal a kataklizmával, amelyben Atlantisz eltűnt.
190. Ugyanez a megjegyzés természetesen érvényes az összes tradíció vízözönére, amellyel számos nép körében találkozhatunk: ezek között van néhány, amelyek még részlegesebb ciklusokra vonatkoznak, mint például a görögöknél a Deukalion és az Ogügesz áradásai.
191. Genezis 9,12–17.
192. Ez a két rész megfelel a „Világtojás” „felső és alsó vizeinek”; a káosz ideje alatt a felső rész láthatatlanná válik, míg az alsó részben végbemegy az, amit Fabre d’Olivet a „fajok összegyűjtésének” nevez. A két komplementer alak azonkívül kapcsolatba hozható a két egymással szembefordított holdsarlóval (egyik a másik szimbolikus, a vizek elválasztásával kapcsolatos tükörképe), amelyek összefüggnek Janus szimbolikájával, akinek bizonyos esetben a hajó az emblémája. Meg kell említeni azt is, hogy van egyfajta szimbolikus egyenértékűség a holdsarló (félhold), a kupa és a hajó között, és hogy az „edény” szó bizonyos értelemben egyszerre jelöli mindegyiket (a „szent váza” a leggyakoribb elnevezés a középkorban a Grálra).
193. Ez a gömb nem más, mint a „Világtojás”; a „földi Paradicsom” az e gömböt két, felső és alsó részre elválasztó síkon, azaz a menny és a föld határán helyezkedik el.
194. Ez a négy folyó megfelel annak a négy betűnek, amelyek a kabbalisták szerint a Pardes szót alkotják; más helyen már rámutattunk ezeknek a pokol négy folyójával alkotott analogikus kapcsolatára (Dante ezoterizmusa, VIII. fejezet.
195. Ez a csere megfelel a növényi szimbolika ásványi szimbolikára történő felváltásának, melynek jelentőségét máshol már jeleztük (Dante ezoterizmusa, VIII. fejezet). A „mennyei Jeruzsálem” tizenkét kapuja természetesen megfelel a zodiákus tizenkét jegyének, valamint Izrael tizenkét törzsének. Ez tehát a zodiákus körnek a világforgás megállását, a világ végső állapotba rögzülését követő transzmutációja, amely a primordiális állapotot valósítja meg, mihelyt a tartalmazott lehetőségek egymást követő megvalósulása beteljesedett. Az „Életfa”, mely egykoron a „földi Paradicsom” centrumában állt, ugyanakkor a „mennyei Jeruzsálem” centrumában lesz, ahol majd tizenkét gyümölcsöt terem; mindez nem mentes a tizenkét Aditjától való kapcsolattól, hiszen pontosan az „Életfa” volt Aditi, az egyedülálló, oszthatatlan esszencia birtokában, ahonnét az Aditják származnak.
196. Felvetődhet, hogy a gömb és a kocka jelen esetben külön-külön a dinamikus és statikus szempontnak felel meg; a kocka hat oldala a tér három dimenziója felé irányul, mint a gömb centrumából kiinduló kereszt hat ága. Ami a kockát illeti, könnyen felfedezhető a kapcsolata a szabadkőműves „szegletkő” szimbólummal, ami szintén a befejezettség, tökéletesség ideájával, azaz egy meghatározott állapot tartalmazta lehetőségek megvalósításával kapcsolatos.